Kevés dolgot gyűjtök, egyrészt mert nincs helyem tárolni semmiféle nagyobb gyűjteményt, másrészt mindenre ráunok előbb utóbb. Könyvekkel és szoknyákkal foglalkozom, a kettő között sok egyéb mellett az a különbség, hogy míg a szoknyák számát pontosan meg tudom mondani (52 van jelenleg, de ebből csak 12-13 van velem Pesten, a többi tényleg csak a gyűjtés szenvedélye miatt került hozzám), addig fogalmam sincs hány könyvem van.
Szinte mániákusan írtam az egyetem megkezdésétől, hogy mikor, hol, mennyiért vettem a könyvet, ha szakirodalom volt, akkor a bibliográfiai adatait is leírtam (mondanom sem kell, hányszor vettem hasznát ennek az alapos és fölösleges munkának). Egy füzetet rendszeresítettem erre, egyetem végén lejre pontosan meg tudtam mondani mennyit költöttem könyvre (nagyjából az ösztöndíjaimat), még arra is figyeltem, hogy fél évente felírtam az euró árfolyamát, hogy szükség esetén így is számot adjak a gyarapodásról. Sohasem hozta így a szükség.
Legborzasztóbb pillanataim egyike volt, amikor rájöttem, nincs meg a Füzet. A Pestre való felköltözéssel megszaporodtak a könyvvásárlások és most ha agyonlőnének se tudnám megmondani, hány könyvem van, ez hagyján. Fogalmam sincs, hogy egyesek megvannak, vagy csak meg akartam venni őket (ebből kifolyólag dupla példányok is vannak), másrészt amiről tudom, hogy megvan, arról meg azt nem tudom, hogy hol.
Most a Reményik kötettel vagyok így. Tegnap este a huszonhárom négyzetméterünk minden zugát átkutattam és rájöttem, hogy amit keresek, az biztos, hogy mindig a másik helyen van.
De az a jó, hogy csütörtöktől Könyvhét, aznap végig kint leszek, a 124-es pavilonnál, este hétig. Mivel hárman vagyunk egy standra, elég sok időm lesz a pár könyv mellett csevegni, úgyhogy, kedves ismerőseim, ott talákozunk.
Szinte mániákusan írtam az egyetem megkezdésétől, hogy mikor, hol, mennyiért vettem a könyvet, ha szakirodalom volt, akkor a bibliográfiai adatait is leírtam (mondanom sem kell, hányszor vettem hasznát ennek az alapos és fölösleges munkának). Egy füzetet rendszeresítettem erre, egyetem végén lejre pontosan meg tudtam mondani mennyit költöttem könyvre (nagyjából az ösztöndíjaimat), még arra is figyeltem, hogy fél évente felírtam az euró árfolyamát, hogy szükség esetén így is számot adjak a gyarapodásról. Sohasem hozta így a szükség.
Legborzasztóbb pillanataim egyike volt, amikor rájöttem, nincs meg a Füzet. A Pestre való felköltözéssel megszaporodtak a könyvvásárlások és most ha agyonlőnének se tudnám megmondani, hány könyvem van, ez hagyján. Fogalmam sincs, hogy egyesek megvannak, vagy csak meg akartam venni őket (ebből kifolyólag dupla példányok is vannak), másrészt amiről tudom, hogy megvan, arról meg azt nem tudom, hogy hol.
Most a Reményik kötettel vagyok így. Tegnap este a huszonhárom négyzetméterünk minden zugát átkutattam és rájöttem, hogy amit keresek, az biztos, hogy mindig a másik helyen van.
De az a jó, hogy csütörtöktől Könyvhét, aznap végig kint leszek, a 124-es pavilonnál, este hétig. Mivel hárman vagyunk egy standra, elég sok időm lesz a pár könyv mellett csevegni, úgyhogy, kedves ismerőseim, ott talákozunk.
1 megjegyzés:
van a jómagam.hu-n egy jó kis könyvtár (CD- és DVD-tár) nyilvántartó szoftver. Vagy pedig edzeni kell a vizuális memóriát.
Megjegyzés küldése