kedd, június 17, 2008

Van-e alternatívája az (ön)erőszaktevésnek, ha munkáról van szó?

Jön szembe a munka és te látod, hogy nem fogtok jól kijönni. Nem nagyon vannak preferenciáim a jelenlegi munkahelyemen, nagyjából mindegyik feladatban találok valami jót, érdekeset, vagy pusztán kihívást. Félévente azonban rendre belefutok valamibe amitől a hideg is kiver.

Mit csináljon az ember, ha a munka, ami soron van ellenkezik minden meggyőződésével? Ha tudod, hogy magadtól nem tennéd meg, sőt leköpnéd és kiröhögnéd, aki ezt teszi? Vonakodsz, meg van egy-két kifogásod, de tudod, hogy te vagy a gyengébb. És nem azért, mert nem lesz semmi eredménye, sőt, el tudod képzelni, hogy sikeres lesz a feladat. Beleadod minden szenvedélyedet a külcsínybe és azon imádkozol, bár ne jönne be. Te jól akarsz teljesíteni, megmutatni, hogy képes vagy rá, mert tudod, hogy igen, de megundorodsz magadtól és elfordulsz egy pillanatra az elveidtől és mindentől, ami te vagy.

Éveken át építgettél magadban egy elképzelést, egy érvrendszert, esténként még egyszer jól végiggondoltad, mesélted széltében hosszában, és egyszer csak olyasmit kell tenned, ami nagyon belerondít a képbe. Nem alantas, nem illegális, nem lenézendő, itt szinte gyakorlat, de meghazudtolja a te világodat.

Csak abban tudsz reménykedni, hogy akik a döntést hozzák olyanok lesznek, mint te voltál, mielőtt ez a munka bekopogott hozzád, hogy legalább ők elhiszik, hogy a te világod volt az igazi, még akkor is, ha most leköpöd.

Nincsenek megjegyzések: