A PIM-be a 30Y nevű ifjúsági zenekar estjére csöppenünk, szerencsére a számok közben Hámori Gabi és Kamarás Iván olvassa fel Jónás Tamás verseit, így kellemesen telik el másfél óra a kertben a csillagok alatt, két sörrel a kezünkben. Mivel szemüveges vagyok és azzal is csak nehezen látok, és a hallásom sem az igazi itthon olvasom újra a verseket, már amelyiknek emlékszem a címére. Szerencsére P. jobban is lát és tájékozottabb is nálam, így ő irányítja az olvasást.
Egyelőre ez a kedvencem:
Bevallom, mért ne vallanám.
Kéne nekem egy csitri lány.
Olyan hülye voltam tizenes kamasznak.
Mindent a léleknek, semmit a fasznak.
(Ne hőzöngj, olvasó, kimondható:
„Jobbágy egyszál faszban!”
Valami kódexben olvastam?)
Tizenhat, legfeljebb tizenhét.
Préda. Tőle is szelídülhetnék.
De ezzel nincs gond, erről tudok.
Ettől meg már nem bolondulok.
Ami aggaszt – mert van, ami igen –,
a többi kihagyott akármi, nem emlékezem
rájuk, hogy mik voltak azok.
Csak a légszomj utánuk. Fulladozok.
Azért lehet boldog az ember.
Ha boldogtalan nem mer.
Hiánnyal is, boldogság az is
végül is, még ha mis-
másolni is kell érte lélekben eztet-aztat.
De nem hagy a gondolat nyugodtan,
hogy míg én magányosan kamaszodtam,
a többiek már basztak.
No, hát emiatt késtük le tíztől a Pál utcai fiúk kiállításán a tárlatvezetést, de azért tizenegykor elértük a Nyugatot. Négy termet szántak e célra, az elsőben Rippl-Rónai pasztellképei a folyóirat szerkesztőiről, íróiról (Babits, Karinthy, Schöpflin, Szabó Lőrinc etc.) + egy Ady grafika. Hát, na.
A második terem egy szerkesztőségi szoba szeretne lenni, de ezt nem igazán éri el az egy darab Móricz-íróasztal és -karosszék, még akkor sem, ha kicsit megtámogatták őket a Nyugat Kiadóhivatal valóban szép kötésű és igényes kiadású könyveinek kiállításával és a New York kávéházból származó asztal-két szék együttesével. A legérdekesebbnek a teremben elhelyezett interaktív érintőképernyős valami tűnt, de a tömeg miatt ehhez nem fértünk hozzá. Jó lenne, ha feltennék a honlapjukra, bár akkor gyanítom kevesen mennének el megnézni.
A harmadik terem az irodalomé: fényképek, elvihető magyarázó szövegek, levelek, rendeletek, kéziratok és néhány személyes tárgy, úgy mint Ady kalapja, Babits írógépének maradványai, Móricz csizmája és Osváth Ernő dobozkája. Megvan ám a múzeumnak Osváth nadrágtartója is, melyben öngyilkos lett, véres meg minden, de nem akartak szenzációhajhászok lenni, így ez nem látható, talán majd egy gyűjteményes Osváth kiállításon. No, hm.
Azért annyit megtudtam, hogy a Nyugat Babits halálával szűnt meg (ezt eddig is), mert az indítási engedély az ő nevéhez volt kötve, kiállítva és a Főváros nem volt hajlandó ezt megváltoztatni. Illyés Gyulának voltak jobbnál jobb ötletei egy új lap nevét illetően, például Hajnal, Irodalom, Toll, Magyar Tisztás, végül ebből a Magyar Csillag nyert.
Ezt a termet érdemes megnézni, rászánni úgy egy órát, hogy az ember elolvasson minden feliratot, cikket, cuccot, ez tényleg jó.
A negyedik terem a társművészeteké: festmények, zenéről megjelent Nyugat cikkek, karikatúrák, színikritikák, ajánlók. Hát, na.
Jó a PIM reklámtevékenysége, jó konferenciák vannak, és én se nagyon tudok jobbat kitalálni az irodalom kiállításon való megjelenítéséhez, de ennél többet vártam. Nem tudom megmondani, pontosan mit, de ez egy kicsit csalódás volt. És vegyük hozzá a véleményemhez azt is, hogy elfogult vagyok, mert szeretem ezt a múzeumot.
A PIM előtt beugrottunk még tavalyi kedvenc helyszínünkre, az Elektrotechnikai Múzeumba, de tényleg csak érintőlegesen, nem hiszem, hogy egy év alatt megváltozott volna az állandó kiállításuk, az udvaron meg éppen nem volt olyan program, amiért érdemes lett volna maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése