kedd, szeptember 16, 2008

Kis női gonoszságok

Nem is emlékszem arra, milyen volt, amikor nem tudtam egyedül felöltözni, és remélem, többet nem is kerül rá sor. Nem nézek ki se lepukkantnak, se csórónak, de ha mégis, a néni akkor is sokkkkkkkal rettenetesebben festett ma az üzletben.

Elmentem egy turkálóba estélyi-szerű ruhát nézni. Nem veszek újat, mert egyszer-kétszer felvett cuccért nem adok ki horribilis összegeket. Az estélyit meg csak nem használják el annyira, lehet jót találni. Meg is lett a másodikban az álom ruhaköltemény: lila, szatény, nyakba akasztható.... nyami. Na, mondom, ezt felpróbálom. Erre a néni a boltból:
- Ne haragudjon kedves, de ez egy vadonatúj ruha, ugye megérti? A kolléganőm majd segít felvenni.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy nem húzhattam be a próbafülke függönyét, a kolléganő próbált diszkrét lenni, rendezgetni a vállfás ruhákat, félrefordulni, de az öregasszony láthatóan élvezte a helyzetet (szeretek túlozni mesélés közben, de ebben semmi hozzáadott ízfokozó elem nincs). De annyira tetszett az a nyamvadt gönc, hát belementem a játékba.
Csak elképzeltem magamban, hogy a nem használt ruhákat forgalmazó üzletekben hirtelen leszerelik a függönyöket, kamerákat tesznek mindenhova és ellensúlyozandó a helyzetet minden vásárló mellé adnak egy öltöztetőkisasszonyt - mert a ruha új, vigyázni kell rá.

Aztán hazafelé azon gondolkodtam, miért jutott arra a következtetésre a néni, hogy csak a használt pulóvereket, ingeket, szoknyákat tudnám magamra venni külső segítség nélkül, egy estélyivel nem boldogulok.
1. csóró lehetek, ha turiban keresek estélyit
2. nem tudok felhúzni segítség nélkül egy oldalt elhelyezett cipzárt
3. el akarom lopni, pedig neki is az a kedvence, amit elfelejtett kivenni a többi közül az új szállítmány megérkezésekor
4. nem vagyok tisztában a testem korlátaival, láthatnám, hogy nem fog rám jönni, nehogy erőltetni akarjam

Szóval egy kicsit megalázott a többi vásárló előtt, amikor jó hangosan előkérette Icukát a terem másik végéből, hogy segítsen már a kisasszonynak felvenni azt a lila ruhát.
Persze ennél már csak a hangos, sajnálkozó "hát mégsem jó? hogy szűk? ki hitte volna!" opus volt kellemetlenebb.
Utálok vásárolni és úgy egyáltalán ruhát venni - ide azt hiszem jó ideig be sem fogom tenni a lábamat.

hétfő, szeptember 15, 2008

Kreatív blogger-díj

Szóval izé, nagyon köszönöm Tivadarnak a dolgot, bár nem nagyon látom értelmét, mert mi lesz akkor, amikor már mindenki Kreatív blogger lesz? Gondolom visszakerülünk a kiindulási ponthoz.

Na, de azért ajánlani én is szeretek, régi, jól bevált, kipróbált blogokat (és egy nagyon közeli bejegyzésben majd egy újat is).

Tempe szövegeit mindig elolvasom, lassan olyan már, mint a reggeli újságolvasás, csak kevesebbet frissül.

Böjátusz
sem ír olyan nagyon gyakran, mint ahogyan én olvasni szeretném, de hát mi lenne velem, ha elkapatnának jó tollú kollégák a sok írással?

Harmadik jelöltemre, Timóra sem jellemző a mértéktelen szócséplés, de amikor ír, akkor aztán részletesen és sokoldalúan, némi (ön)kritikával.

Rékucnak a képeit szeretem nagyon, és jó lenne, ha a szobája faláról több képet is közkinccsé tenne.

Valahol, valakinek a blogján olvastam a Kreatív izé kapcsán a hatodik szabályt, hogy szegd meg az egészet, én ezt azzal a (nem túl eredeti) megoldással érem el, hogy nem öt, hanem négy blogot ajánlok most.

Ja, és az obligát szabályok:

1. Pakold ki a versenyt a bejegyzés címébe!
2. Linkeld annak a blogját, akitől kaptad (ha több is van neki, akkor azt, amelyiken a díjról írt)!
3. Jelölj öt blogot (azaz bloggert/bloggerinát), és linkeld őket!
4. Hagyj nekik üzenetet arról, hogy jelölted őket!
5. Írd le ezt az öt szabályt.