Nemrég értesültem róla, hogy otthon Tempetőfi
szépen felkorbácsolta a kedélyeket Várad kulturális életére vonatkozóan. Sosem voltam jó véleménnyel az otthoni kulturális életről, a színházról azt gondolom, hogy ebben a formában idejétmúlt, irodalmi életünk a Törzsasztal nélkül gyakorlatilag halott lenne, még a fotográfusok munkájáról hallom a legtöbb pozitív dolgot.
A vita oda kanyarodott, hogy van-e, és ha igen, akkor milyen a város kulturális stratégiája. Kiderült, hogy van, de valahogy erről elfelejtettek egyeztetni, mondhatni fű alatt született meg, és élni nem nagyon él.
Váradi magyar testvéreink nem nagyon voltak hajlandóak az érdemi vitára, igazán értékelhető válaszok nem születtek, belefulladtunk a provinciális dagonyába, és ez fölöttéb idegesít engem.
Tegnap este elgondolkodtam, hogy mi lenne az én válaszom, ha valaki megkérdezné, hogyan képzelem el a város kulturális stratégiáját.
Hát, én valahogy így képzelem el.
Várad – a szecesszió városa
– gondolatok egy város kulturális stratégiájának kialakításához –
Mit értünk szecesszió alatt?
„Szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Kivonulás, elszakadás (secedo, secedere latin: kivonulni), az Osztrák–Magyar Monarchiában Olbrich bécsi épületéről kapja nevét. Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a sematikussá vált, bábokat mozgató szimpadiasságból, a hivatalos igényeket kielégítő reprezentatív akadémizmusból. (…)
A szecesszió lényege főleg a vonalasan kígyózó ornamentika túlburjánzása az ábrázolás rovására, a hallatlan mérvű stilizálás, a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása. Kerülte a szögben törő, egyenes vonalakat. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló formákat kedvelte. Arra törekedett, hogy az alakulóban lévő élet lendületét, a technikai fejlődés hatására mind jobban felgyorsuló jelent közvetítse. De ugyanakkor volt benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal. A gyáripar, a tömegtermelés embernyomorító személytelensége ellen tiltakozott. A termelés folyamatában egyszerű eszközzé vált, mechanikus részmunkát végző embernek az alkotói szabadságot akarta visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű kifejtésére lehetőséget nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben nyert kielégültség a társadalom bajait is orvosolni tudja.”
(forrás:
http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/szecesszio.htm)
Mit értünk kulturális stratégia alatt?
A kultúra-meghatározások sokfélesége és bonyolultsága miatt nem lehet mindenki számára egyértelmű, elfogadható választ adni, így inkább a másik irányból közelíteném meg a kérdés, mert azt, hogy mi és milyen kell(ene) legyen egy stratégiai terv, elég nagy pontossággal meg lehet határozni. Indítsunk onnan, hogy mi nem tartozik (szorosan és közvetlenül) ide: a megvalósítandó programok felsorolásai, a rendelkezésre álló (humán, eszköz, módszer, anyagi) erőforrások taglalása, még akkor sem, ha ezekből kiindulva alakíthatjuk ki magát a stratégiát. Az értelmező kéziszótár meghatározása: „2. jelentősebb, nagyobb arányú tevékenység tervezésének és irányításának tudománya”
A stratégia a görög ’strategos’ szóból ered, nem konkrét cselekvést jelent tehát, hanem egy irányt. Ha elképzelünk magunknak egy jövőbeli orientációs pontos, amit jövőképnek is tekinthetünk, akkor a stratégia nem más, mint az az irány, ami a jelen pillanatot ezzel a jövőképpel összeköti. Egy stratégiai terv nem több száz oldalt jelent, hanem világosan megfogalmazott irányt, melyet be szeretnénk tartani. Ahhoz, hogy ezt az irányt tartani tudjuk, meg tudjuk valósítani, projekteket kell kitalálni és létrehozni. Itt jönnek a képbe a már előbb említett programok, és a lehetőségek feltérképezése. Ha már tisztában vagyunk vele, hogy mit értünk stratégia alatt, akkor ezt kell összekapcsolnunk azzal a fogalmakkal, melyek a fejünkben a kultúra címszó alatt kaptak helyet. A továbbiakban én a saját elképezlésemet próbálom meg vázolni.
Hogyan fogjunk neki a stratégia kidolgozásának?
Először is térképezzük fel, hogy hol tartunk most, milyen erősségeink vannak.
Várad kulturális életére gondolva először a város életét (múltját és jelenét) alakító népcsoportok jutnak eszembe: románok, magyarok, zsidók, cigányok (elképzelhető, hogy ennél jóval több nép él együtt, érdemes lenne ezt a kérdést tisztázni). Amikor kulturális stratégiában gondolkodom, akkor egy, mindenki által elfogadott irányra gondolok, hiszen gondoljunk bele abba, hogy mi történne egy négy lovas szekérrel, ha mind a négy ló négy különböző irányba húzná azt az egy szekeret. Nem lehet különálló kulturális stratégiákat létrehozni, mert így nem az erősségek erősödnek fel, nem a szinergia jön létre, hanem a szétaprózódás teszi tönkre a kezdeményezéseket. Az első, amit leszögeznék tehát: együtt kell kialakítani egy város kulturális stratégiáját.
Mindig hasznos, ha a stratégia alkotás előtt feltérképezzük a lehetséges erőforrásokat: tusztázzuk, hogy mihez értünk, mihez van meg a megfelelő módszerbeli tudásunk; kikre számíthatunk az együttműködésben, akár a stratégia kidolgozására gondolunk, akár a projektek kitalálására, megvalósítására. Megnézzük, hogy intézményi szinten kikkel lehet és kell partnerséget kialakítani a cél érdekében. Számba vesszük az anyagi erőforrásainkat: először mindazokat, melyek már rendelkezésre állnak, majd a lehetséges forrásokat (pályázatok, támogatások, adományok). Negyedikként érdemes megvizsgálni, hogy milyen materiális és immateriális eszközök állnak rendelkezésünkre.
Következő lépésként hasznos lehet egy SWOT analízis a reális helyzetelemzésünkhöz. Ha a nyolc mezős SWOT analízist csináljuk végig, és közben a brainstorming módszerét is használjuk (akár a lakosságra is kiterjesztve, hiszen a kulturális stratégia kialakítása értük is történik), akkor máris új ötletekhez jutunk, máris világosabban láthatjuk az irányt.
Ha mindezekkel megvagyunk és összesítettük az eddigi eredményeket, akkor kiválaszthatunk legfeljebb öt, globális stratégiai irányt.
Az én választásom a következő lenne:
- a közösségi terek (szórakozóhelyek, klubok, kulturális események befogadására alkalmas helyek) számának növelése, a már meglévők újrapozicionálása, elhelyzése a város mentális kulturális térképén;
- az épített örökség kiemelése a városi térből, ismertté tétele a turisták és a városlakók között;
- a város elhelyezése a turisztikai mentális térképen, pozicionálása, Várad – a szecesszió városa, mint brand építése
- a fiatal korosztály, az iskolások, egyetemisták és fiatal dolgozók bevonása a kulturális programokba a jelenleginél nagyobb volumenben;
- országon belüli, más városok művészeivel, illetve nemzetközi művészekkel való kapcsolatok kialakítása, Várad képviselete a városon kívüli kulturális rendezvényeken (színházi fesztiválokon, irodalmi, kortárs képzőművészeti, filmművészeti, zenei és tánc eseményeken).
Választásom az épített örökség miatt esett a szecesszióra, mert egyedülállóan épen maradt városközponttal rendelkezünk, mely alkalmas a századforduló hangulatának visszaadására. A mai kor művészi áramlatai is jól beleilleszthetőek ebbe a képbe.
A stratégiai irány számomra elsősorban az lenne, hogy lefejtsem a mai Váradról az elmúlt száz évben rárakódott, minden városra jellemző elemeket és megtaláljam benne a csak itt fellelhető értékeket.
Mindig nagy kérdés, hogy mi legyen egy ilyen stratégia esetében a Félixen található fürdő-komplexummal. Nyilván a turisztikai stratégia részét kell, hogy képezze az erről való gondolkodás, és nem is lesz egyszerű feladat a komplexum újrapozicionálása, már csak Hajdúszoboszló közelsége miatt sem. De ha van egy életképes kulturális stratégiánk, mely megadja egy város karakterét, az talán segít a fürdő újragondolásában is.
Hát, egyelőre ennyi lenne, remélem azért lesz olyan, aki végigolvasta az egészet és megtalálta benne a gyenge pontokat, melyek, ha nem is vitát, de együtt gondolkodást azért tudnak generálni.
