Pici pocok

Én tudom, hogy a gyerek olyan lesz majd, amilyen lenni akar, hogy ebbe aztán végképp nem lehet beleszólni, de miért kell az én pofazacskóimat örökölje?

Helyzetjelentés

- még három hét van a terhességből, a gyerek faros, a császár esélyes;

- két lakás között vagyunk félúton, még inkább itt, mint ott;

- P. egy napja fekszik a becsípődött dereka miatt, én naponta sokat fekszem a gyerek miatt;

- megjött a tavasz, csak kár, hogy sétálni nem tudunk menni, mert ha éppen van annyi erőnk, hogy felkeljünk, akkor a lakást kell rendezgetni;

- még nem sikerült maximálisan összepakolni a kórházhoz, bár a nagyon fontos cuccok megvannak;

- napi 1-2 órát dolgozom, mert a munka nemcsak nemesít, de most egy kicsit ki is kapcsol;

- az Ikeában pont most fogyott el az az ágykeret, amihez a lakás összes többi bútorát vettünk, igazítottuk színben és anyagban; könyvespolc tehát van, ágy még nincs;

- a gyereknek ágy és babakocsi már van, matrac még nincs;

- ruhácskák egy része kimosva, kivasalva (köszi, anyu), másik része várja, hogy sorra kerüljön;

- én egyre nehezebben mozgok, az ágyból való felkelés már perceket vesz igénybe;

- a diéta még mindig nagyon szar;

A fentiek pusztán tények, a kedvünk ennek ellenére, vagy talán pont ezért jó, étvágyunk van, az idő melegszik, kell-e egyéb?