Vissza a Közlekedési Múzeumba, mert mi olyanok vagyunk, hogy nem hagyjuk magunkat egykönnyen lerázni. Bejutottunk.
A legjobb fogamzásgátló módszer részt venni egy ilyen napon a múzeumlátogatáson: az első gondolatom az volt, hogy nekem sohasem lesz gyerekem. Aztán elszörnyülködtem ezen egy kicsit, majd eldöntöttem, hogy oké, lesz, de én majd vagy másképp nevelem, vagy nem viszem ilyen helyre. Azt a visítozást, futkározást, nyavalygást, nyafogást, lökdösődést, amit átéltem amíg meg tudtam nézni a vasúti kocsikat, a hálófülkéket, az étkezővagont, a szolgálati helyet, szóval, azt nem kívánom senkinek. Csak erős idegzetűek válasszák jövőre ezt a helyet a Múzeumok Éjszakáján.
De egy novemberi hétfő délelőtt csodálatos lehet, mindenképpen érdemes egyszer eljönni és megnézni a régi tömegközlekedési járműveket (látni előben, mi az az omnibusz), a kisvasútat, a régi állomásépületet, készíteni egy nosztalgiafotót századeleji ruhában, megnézni a bicikli és motorkerékpár kiállítást. Nem szabad kihagyni az utolsó emeleten a fogatolt jármű kiállítást (mindközönségesen: a hintókat). A Hírességek Csarnoka inkább vicces, mint érdekes: Farkas Bertalan idétlen viaszfigurája mellett Fa Nándor vitorlása még a derű forrása.
Esteledik, hazaugrunk enni és letenni a biciklit, a további tervet gyalog is könnyűszerrel teljesíthetjük. Kilenckor irány a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), azt hiszem, ezt vártam a leginkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése