Lementem ma a törökhöz venni valami meleg kaját, mert a nagy szerkesztésben ma kimaradt az ebéd. Megszoktam már, hogy ebben a gyorsétkezdében gyakrabban váltanak eladónőt, nem lepődtem meg az új arcokon. Fáradt voltam és kértem az alacsony, barna, magyarul egy kicsit nehezebben beszélő hölgytől egy adag joghurtos makarónit. Kikerekedett szem és boldog mosoly:
- Te orosz vagy?
Mondom, nem, én... majdnem azt mondtam, hgy román, de aztán mégis maradtam a szolid és pontosabb:
- Nem, én Romániából jöttem - válasznál.
Merthogy ő örmény, azt tudja, hogy az orosznak is makaróni, mostmár tudja, hogy a románnak is. Odafordul a kolléganőhöz:
- Nálatok is makaróni? Mert ezeknek a magyaroknak minden tészta...
A kolléganő amúgy egyébként kínai, a segítő felszolgáló lány pedig cigány, igazi kis multikulti társaság.
Ebben nem is az a furcsa, hogy milyen boldog érzéssel vettem tudomásul az ő másságukat (pedig, hát ugye mindőnk közül mégiscsak én vagyok a magyar...), hanem az, hogy az örménynek már a kínai a magyar.
Ezt a gyönyörű élőképet a török tulajdonos sürgető hangja szakította félbe, úgyhogy én fogtam az örménytől kapott török kaját, megköszöntem a sok húst a cigány lánynak és elköszöntem a kínaitól.
Úgy szerettem volna mindenkinek a saját nyelvén köszönni, de hát ezzel a sokszínűséggel nem tudok lépést tartani....
- Te orosz vagy?
Mondom, nem, én... majdnem azt mondtam, hgy román, de aztán mégis maradtam a szolid és pontosabb:
- Nem, én Romániából jöttem - válasznál.
Merthogy ő örmény, azt tudja, hogy az orosznak is makaróni, mostmár tudja, hogy a románnak is. Odafordul a kolléganőhöz:
- Nálatok is makaróni? Mert ezeknek a magyaroknak minden tészta...
A kolléganő amúgy egyébként kínai, a segítő felszolgáló lány pedig cigány, igazi kis multikulti társaság.
Ebben nem is az a furcsa, hogy milyen boldog érzéssel vettem tudomásul az ő másságukat (pedig, hát ugye mindőnk közül mégiscsak én vagyok a magyar...), hanem az, hogy az örménynek már a kínai a magyar.
Ezt a gyönyörű élőképet a török tulajdonos sürgető hangja szakította félbe, úgyhogy én fogtam az örménytől kapott török kaját, megköszöntem a sok húst a cigány lánynak és elköszöntem a kínaitól.
Úgy szerettem volna mindenkinek a saját nyelvén köszönni, de hát ezzel a sokszínűséggel nem tudok lépést tartani....
1 megjegyzés:
Torokország,Grand Bazaar
ESPANYOL, ITALIANO - mindezt ranézésre kérdezték tőlünk. Ahhoz képest, hogy magyarok voltunk, a hovatartozásunkat már nem tudjuk levetkőzni. :)
Megjegyzés küldése