Köszönöm a labdát nelli, lám, mi a hét csoda:
először és mindörökké: a blokkok (tömbházak) - lepusztultak, felújítottak, változó emeletűek, szürkék és még szürkébbek, a színes ablakok a sokféle redőnnyel, a beüvegezett teraszok százfélesége, egyszerűen megunhatatlan. Az otthonosság érzése fog el, ha egy teljesen idegen városban a lakótelepen találok pár hasonló blokkot, olyanokat, amik otthon is vannak az enyém körül.
másodszor: az otthoni nyugi, midenben. Életvitelben, sörözésben, tanulásban, beszélgetésben. Szeretem, hogy valahogy mindenre jut idő, még akkor is, ha legtöbbször nem így tűnik.
harmadszor: a töménytelen mennyiségű civil szervezet. Az emeber, ha valóban szeretne tenni a közösségért (kicsiért vagy nagyért) biztos, hogy megtalálja a számára megfelelő gitt-egyletet, módot, társakat hozzá.
negyedszer: a románok és minden, ami velük együtt értendő: zenéjük, táncaik, híreik, vicceik, néha a mentalitásuk (bár őszintén megmondom napi kapcsolatban és közelebb csak egy évig voltam román fiatalokkal, akkel egy folyosón laktunk a XIV-esben, de előttük le a kalappal, és hát egy másik népcsoportról kialakult véleményünket mégiscsak a személyes kapcsoaltok határozzák meg, nekem eddig pozitív).
ötödször: a hegyek Máramarosban, a Hargita, a Nyugati-Kárpátok: a színeik, a szaguk és a fények tavasszal és ősszel, a Királyhágó dombjai pedig különösen (bár ez nem nagyon hegy, vagy...)
hatodszor: a vonatok. Koszosak is és büdösek is (nagyrészt), késnek is, de relatív gyakran járnak, és majdnem minden megközelíthető velük. Az ablakból sok érdkeset látni, az utitársak pedig néha levakarhatatlanul nyitottak, mindig is sajnálni fogom, hogy sokszor nem volt nálam diktafon, jó kis élettörténeteket hallottam az utazások során.
hetedszer: mindenki, akit ismerek és otthon hagyam.
Kíváncsi lennék a témával kapcsolatban a véleményükre és a számukra fontos dolgokra: Rékuc, Lókupecz, Mákoscsusza. (akikre még kíváncsi lennék, azok már megírták :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése