... ahonnan kirohanunk, amikor olyasmiket hallunk, ami nem tetszik.
Végtelenül és egyelőre kétségbeejtően elszomorodtam azon, ami a napokban történt. Nem a téma és nem a szorosan vett következmények miatt, hanem a párbeszéd és közeledés maximális hiánya miatt.
Mindegy is most, hogy miről és milyen formában nem alakult ki se párbeszéd, se beszélgetés, se előbbre vivő együtt gondolkodás (bár az is igaz, hogy kezdenek megjelenni blogokon reakciók, amik érdemben reflektálnak a történtekre, ám lássuk mi lesz belőle). Nem sok konkrétum volt, résztlet egyáltalán, csak indulatok. Valahogy végigverekedtem magamat a Tihi blogjában összegyűlő százvalahány hozzászóláson és nagyon kevés olyat találtam, ami továbbgondolta volna az olvasottakat.
Kicsit úgy érzem, hogy sajnos jellemző ez miránk, elitre, nem elitre, falusira, városira, szőkére, barnára, székelyre és nem székelyre egyaránt: akkor fejezzük be (többnyire sértődötten) a beszélgetést és ott, ahol és amikor elkezdődhetne. Kirohanunk, kiválunk, maradunk és kiállunk, kilépünk, belépünk, de igazából minek is?
Azt tartom, hogy az egyik legnagyobb csoda az emberi gondolatok és vélemények sokszínűsége. És sajnos ebben áll a legnagyobb nehézség is: kezdeni kell vele valamit, nem nagyon lehet elmenni mellette, gondolkodni kellene azon, hogy miért nem gondoljuk egyfomrán, kinek, miben van igaza, miért mondja, amit mond, és mindezekhez képest hol vagyok én. Nem gondolom, hogy engedni kellene bárkinek is a meggyőződéséből, csak azt gondolom, hogy a nyitottságot nenm spórolhatja meg magának senki.
Az egologo
Nagyon sokáig csak olvasgattam, aztán Nelli szólt Nándikának, hogy tegyen fel, aminek őszintén örültem. Érdekes és szórakoztató az emberek hétköznapjairól olvasgatni, olyan egy kicsit, mintha büntetlenül leskelődhetnénk be mások hálószobájába. Csak ez egy kicsit nekem kevés. Én pont az ilyen viták (ha nem is ennyire elfajulók) miatt szeretem olvasni. És azzal, hogy az emberek elkezdtek itt most kiszállni, megsértődni és távol maradni, nem lettünk beljebb. Ordas közhely, de ahogy néha bocsánatot kell kérni (színleg vagy igazán), úgy megbocsátani is meg kell (úgyanúgy).
A vita témájához is lenne néhány szavam, de egyelőre még gondolkozom azon, hogy hogyan is mondjam. Most csak annyit, hogy néprajzosként én egyáltalán nem sértődtem meg Tihi szövegén, mert azért annyi realitás van benne, hogy valamikor valóban azok az állapotok uralkodtak, amit leír. És ha nem látszik, hogy mostanra mi változott meg, akkor abban a néprajzosok legalább annyira benne vannak, mint az, aki nem tájékozódik és mégis dühöng.
Hogy mi fog történni ezután, azt nem tudom, de kíváncsain várom, hogy lesz-e érdemben valami vita, eszmecsere, vagy marad a két tábor és szakadunk, amíg a takarónk ér.
Végtelenül és egyelőre kétségbeejtően elszomorodtam azon, ami a napokban történt. Nem a téma és nem a szorosan vett következmények miatt, hanem a párbeszéd és közeledés maximális hiánya miatt.
Mindegy is most, hogy miről és milyen formában nem alakult ki se párbeszéd, se beszélgetés, se előbbre vivő együtt gondolkodás (bár az is igaz, hogy kezdenek megjelenni blogokon reakciók, amik érdemben reflektálnak a történtekre, ám lássuk mi lesz belőle). Nem sok konkrétum volt, résztlet egyáltalán, csak indulatok. Valahogy végigverekedtem magamat a Tihi blogjában összegyűlő százvalahány hozzászóláson és nagyon kevés olyat találtam, ami továbbgondolta volna az olvasottakat.
Kicsit úgy érzem, hogy sajnos jellemző ez miránk, elitre, nem elitre, falusira, városira, szőkére, barnára, székelyre és nem székelyre egyaránt: akkor fejezzük be (többnyire sértődötten) a beszélgetést és ott, ahol és amikor elkezdődhetne. Kirohanunk, kiválunk, maradunk és kiállunk, kilépünk, belépünk, de igazából minek is?
Azt tartom, hogy az egyik legnagyobb csoda az emberi gondolatok és vélemények sokszínűsége. És sajnos ebben áll a legnagyobb nehézség is: kezdeni kell vele valamit, nem nagyon lehet elmenni mellette, gondolkodni kellene azon, hogy miért nem gondoljuk egyfomrán, kinek, miben van igaza, miért mondja, amit mond, és mindezekhez képest hol vagyok én. Nem gondolom, hogy engedni kellene bárkinek is a meggyőződéséből, csak azt gondolom, hogy a nyitottságot nenm spórolhatja meg magának senki.
Az egologo
Nagyon sokáig csak olvasgattam, aztán Nelli szólt Nándikának, hogy tegyen fel, aminek őszintén örültem. Érdekes és szórakoztató az emberek hétköznapjairól olvasgatni, olyan egy kicsit, mintha büntetlenül leskelődhetnénk be mások hálószobájába. Csak ez egy kicsit nekem kevés. Én pont az ilyen viták (ha nem is ennyire elfajulók) miatt szeretem olvasni. És azzal, hogy az emberek elkezdtek itt most kiszállni, megsértődni és távol maradni, nem lettünk beljebb. Ordas közhely, de ahogy néha bocsánatot kell kérni (színleg vagy igazán), úgy megbocsátani is meg kell (úgyanúgy).
A vita témájához is lenne néhány szavam, de egyelőre még gondolkozom azon, hogy hogyan is mondjam. Most csak annyit, hogy néprajzosként én egyáltalán nem sértődtem meg Tihi szövegén, mert azért annyi realitás van benne, hogy valamikor valóban azok az állapotok uralkodtak, amit leír. És ha nem látszik, hogy mostanra mi változott meg, akkor abban a néprajzosok legalább annyira benne vannak, mint az, aki nem tájékozódik és mégis dühöng.
Hogy mi fog történni ezután, azt nem tudom, de kíváncsain várom, hogy lesz-e érdemben valami vita, eszmecsere, vagy marad a két tábor és szakadunk, amíg a takarónk ér.
5 megjegyzés:
Kedves M,
az a baj, hogy itt mindenkinek van valami beszélgetés-igénye. Önmagában ez nem tragédia (máshol ez a természetes), hanem - ahogy Hérakleitosz is fogalmaz - "Buta ember minden szóra magán kívül van" (jé, ezt be is idézem a blogomra:)). És a butákkal nagyon nehéz vitatkozni, nekem meg egyre kevesebb energiám van az empátiára.
Nincs két tábor. Két tábor akkor lenne, ha lenne két radikálisam különböző opció. Egy opció van: elolvasom (nem olvasom el, komplementere). Az is baj, hogy T. bélyegez, és ez félreviszi a vitát: sznobnak nevez embereket (pl. engem), holott csak arról van szó, hogy elég értelmes-e valaki ahhoz, hogy vitatkozni lehessen vele.
mivel engem is érint a dolog, annyiban, hogy tihi minden utólagos letagadása ellenére az én egyik bejegyzésem a helyesírási igényességről indította el a vihart, lb. az első kommentet, úgy gondolom, hogy jogosan éreztem támadva magam. tihivel ez nem az első vitám. mikor igaza volt, többször megvédtem. írt egy névtelen kommentet a helyesírási bejegyzésemhez, amit nem engedtem fel, mert névtelen volt. ezután rámszólt messengeren, hogy tegyem fel. mondtam, hogy máskor írja alá. erre azt mondta, hogy nem gondolta volna rólam, hogy ilyen vagyok. ezek után úgy döntöttem, hogy az ő blogjában nem szállok be a vitába, a magam véleményét elmondom a mamamén (elmondtam a tartalmi kifogásokat is, hogy ne érhesse szó a ház elejét azzal, hogy csak a helyesírásban kötözködöm), de a vita vége fel nem bírtam megállni, na. ha ez direkt provokáció volt, akkor beugrottam, ahogy nándika is.
namármost: az, hogy nándika otthagyta az egologo-t, ezzel a dolog két irányba mehet el: vagy jobb lesz az ottani társaság, vagy rosszabb. attól függ, ki kezd majd blogot írni. da tempe jogosan jegyzi van, hogy az ember egy idő után belefárad a butaságba.
http://lokupecz.wordpress.com/2007/10/17/sznob-e-vagy/#comment-99
ajaj... (a bejegyzés első hozzászólására)
Nagyon tetszik amit Réka ír, de ezt majd ott.
Igazatok van mindkettőtöknek, buta emberrel nem éri meg. Én nem ismerem Tihamért, olvasni is csak nagyon ritkán szoktam. Nem is róla szólt ez a bejegyzésem, csak az ő története kapcsán. És elkeserdett is inkább azért voltam, mert bár iszonyatosan fontos dolognak tartom a helyesírást, sajnálom, hogy kiütötte azt, hogy az akkori bejegyzés témájához szóljanak hozzá az emebrek.
Olvastam a blogodon, nelli, vasárnap a véleményedet és én kb. valami hasonlóra számítottam másoktól is. Egyszeűen sajnálom, hogy ez elmaradt, ennyi.
No, kedves M! Ebből is látszik, hogy te egy okos blogger vagy, mert jót lehet véled vitatkozni. Bár én ezt csak kívülről figyelem, de sok kérdésben igazat adok neked.
Egy nyílt provokációnál azonban nehezen tisztázható, hogy kinek is kell bocsánatot kérnie. Aki bedőlt, vagy aki népszerűségi index növelése miatt, hiúságból bánt meg másokat.
Ami a kivonulásokat illeti, én sem teljesen értettem. De valószínűleg így próbálták elejét venni annak, hogy az egologo ezentúl csak erről szóljon. Illetve sokak szemében Nándika botlássá éleződött vicce és sajnálatos lelécelése is hozzájárulhatott a döntéshez.
Megjegyzés küldése