Mint ahogyan a könyvkritikához sem, a filmkritikához sem értek igazán, így ezek is csak benyomások lesznek.
Tegnap este megnéztük a Tony Gatlif rendezte Transylvaniát. Amúgy is cuppanunk az otthoni témákra, gondoltam, egy könyv után egy film - rendben leszünk. Ennek a filmnek nagyjából az egyetlen erénye (mentsége) az, hogy bár töméntelen közhellyel és sztereotípiával operál, de jó a zenéje, és a rendező legalább nem erdélyi. Mert ha az lenne, és ennek ellenére ilyen ordas klisséket puffogtatna, akkor végképp lemondanék arról, hogy valaha is lemossuk magunkról a koldusok országa jelzőt.
Csak felsorolásszerűen a sztereotípiák:
- koldusok;
- rossz utak (a sár felloccsan a kocsiablakig);
- Erdélyben ahol összejönnek páran, ott azonnal zenélni kezdenek, legyen az romkocsma (azt hiszem Segesváron) vagy faluszéli kocsma, ahol egyedül mulat román népzenére a tulajdonos;
- falun (sőt, még városon is a filmben) mindenki viseletben jár (tényleg nem értem, mit kerestek a román népviseletbe öltözött atyafiak a kisváros utváján; illetve a mezőségi magyarok teljes díszben a segesvári romkocsmában...)
- a piac, mint az erdélyi utcagyerekek fellegvára, ahol az árusok utánukdobálják az almát (brrr.....)
Történet nem igazán van, a film ritmusa nagyon változó, a gyorsan egymást követő képektől a nagy székely, havas téli tájig minden van (horribile dictu, székely bácsi leszól a szekérről a tőle románul segítséget kérő utasnak, hogy "nem érccsük mük az ilyen beszédet... na, ne...)
Sajnos nem emlékszem, melyik kritika tette fel a kérdést a film kapcsán, hogy mikor rendez már Erdélyről, erdélyi rendező játékfilmet? Talán azért, amiért ez még könyvben sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Hogyan képzelem? Átlagos szereplők (csak semmi egzotikum!), átlagos történet, helyszínek, ahol van egy jól átgondolt, véletlenül sem erdélyi tematikára épülő történet, ahol maximum mellékszálként jelenik meg a helyszín kicsit sem idealizált vagy romanticizált formában. Ahol végre mai autók, lakások, arcok jelennek meg, nem a mindig sajnálható éhenkórász koldusgyerekek.
Hogy a valósághoz hű legyek, azért láttam jó filmet is. Az Iszka kifejezetten az volt, mert bár szociálisan az sem maradt teljesen steril, de a dél-erdélyi nyomort valahogy felülírta a főszereplő kislány sorsában megjelenő univerzális, emberi sors. A befejezés itt is el lett lőve egy kicsit, de olyan rövid volt, és a történet a befejezés nélkül is kerek tudott maradni.
Közepesen jó lenne a Transylvania is, ha a cím (mint jó előre elgondolt marketing fogás), nem vetítené előre azt, hogy Ez, hogy ilyen Erdély. A Narancs kritkában olvastam ehhez hasonló véleményt a filmről, és ezzel a megközelítéssel sajnos nagyon egyet tudok érteni.
Tegnap este megnéztük a Tony Gatlif rendezte Transylvaniát. Amúgy is cuppanunk az otthoni témákra, gondoltam, egy könyv után egy film - rendben leszünk. Ennek a filmnek nagyjából az egyetlen erénye (mentsége) az, hogy bár töméntelen közhellyel és sztereotípiával operál, de jó a zenéje, és a rendező legalább nem erdélyi. Mert ha az lenne, és ennek ellenére ilyen ordas klisséket puffogtatna, akkor végképp lemondanék arról, hogy valaha is lemossuk magunkról a koldusok országa jelzőt.
Csak felsorolásszerűen a sztereotípiák:
- koldusok;
- rossz utak (a sár felloccsan a kocsiablakig);
- Erdélyben ahol összejönnek páran, ott azonnal zenélni kezdenek, legyen az romkocsma (azt hiszem Segesváron) vagy faluszéli kocsma, ahol egyedül mulat román népzenére a tulajdonos;
- falun (sőt, még városon is a filmben) mindenki viseletben jár (tényleg nem értem, mit kerestek a román népviseletbe öltözött atyafiak a kisváros utváján; illetve a mezőségi magyarok teljes díszben a segesvári romkocsmában...)
- a piac, mint az erdélyi utcagyerekek fellegvára, ahol az árusok utánukdobálják az almát (brrr.....)
Történet nem igazán van, a film ritmusa nagyon változó, a gyorsan egymást követő képektől a nagy székely, havas téli tájig minden van (horribile dictu, székely bácsi leszól a szekérről a tőle románul segítséget kérő utasnak, hogy "nem érccsük mük az ilyen beszédet... na, ne...)
Sajnos nem emlékszem, melyik kritika tette fel a kérdést a film kapcsán, hogy mikor rendez már Erdélyről, erdélyi rendező játékfilmet? Talán azért, amiért ez még könyvben sem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Hogyan képzelem? Átlagos szereplők (csak semmi egzotikum!), átlagos történet, helyszínek, ahol van egy jól átgondolt, véletlenül sem erdélyi tematikára épülő történet, ahol maximum mellékszálként jelenik meg a helyszín kicsit sem idealizált vagy romanticizált formában. Ahol végre mai autók, lakások, arcok jelennek meg, nem a mindig sajnálható éhenkórász koldusgyerekek.
Hogy a valósághoz hű legyek, azért láttam jó filmet is. Az Iszka kifejezetten az volt, mert bár szociálisan az sem maradt teljesen steril, de a dél-erdélyi nyomort valahogy felülírta a főszereplő kislány sorsában megjelenő univerzális, emberi sors. A befejezés itt is el lett lőve egy kicsit, de olyan rövid volt, és a történet a befejezés nélkül is kerek tudott maradni.
Közepesen jó lenne a Transylvania is, ha a cím (mint jó előre elgondolt marketing fogás), nem vetítené előre azt, hogy Ez, hogy ilyen Erdély. A Narancs kritkában olvastam ehhez hasonló véleményt a filmről, és ezzel a megközelítéssel sajnos nagyon egyet tudok érteni.
6 megjegyzés:
jó kis írás, ráadásul egyetértek vele...
Köszi, az Iszka utazását majd valahogy megszerzem neked, azt megéri megnézni. A Transylvaniát nem nagyon ajánlom.
késő, a Transt már láttam, különben nem írtam volna, hogy egyetértek vele, és hadd legyek egész őszinte, nekem az Iszka sem jött be igazán, de egyszer megbeszélhetnénk...
Persze, bármikor szívesen! Az Iszkát még a Filmszemlén láttam és tetszett, még akkor is, ha az is eléggé egyoldalú volt, de valahogy az a kislány el tudta feledtetni velem pillanatokra, mert azért abban a filmben fellvillant az is, hogy ez a helyzet alapvetően rendben van. Valahogy nem volt éppen annyira idealizált, mint a Transylvania. De persze ez is csak viszonyítás kérdése, mert az Iszkát önmagában nézve megtalálom benne a klissészerű, kissé hatásvadász elemeket, de így a Transylvania fényében már sokkal elnézőbb vagyok vele.
Bocsánat a hosszú hallgatásért, de egy hétre el kellett utazzak. Csak a tegnap éjjel érkeztem vissza Pestre. Olvasom, hogy kint leszel a könyvhéten, pontosan mikor? Én vasárnap járok arra, esetleg találkozhatnánk.
Én is bocsánat, hogy nem írtam :) de végig kint voltam a Könyvhéten, így blogot sem néztem.
De ma lenne időm...
Megjegyzés küldése