Megjelentek a könyvek, amikben közreműködtem. Társszerkesztőjük lettem végül, amivel hellyel-közzel mostanra meg is barátkoztam. A Hogy írunk mi? esetében ez teljességgel rendben is van, de a Mestereink nyomában... az egészet én csináltam: válogatás, szerkesztés, olvasás, rendezés.... De azért ez így is jól van.
A téma kapcsán sokan kérdezték tőlem, hogy lehet-e tanítani az írást. Eleinte nekem is voltak kétségeim, nem is azért, mert ne hinném el, hogy vannak technikák, amik tanulhatóak, hanem inkább azért, mert nem biztos, hogy aki jól ír, az képes reflektálni magára az írás folyamatára is. Volt is olyan író, aki képtelen volt erre, de jó esetben legalább a stílusa és a történetei kárpótoltak érte. Viszont ami egy kicsit meglepő is volt, akadt olyan író, aki kristálytisztán tudott bezsélni technikáról, módszerről, például a narrátorválasztásról, az elbeszélői pozíció váltogatásának előnyeiről (sok-sok példával), a műfajválasztás fontosságáról műfaj és téma kapcsán, a szereplők felépítéséről, az írói háttérmunkáról, a párbeszédekről, és hát a nagy kedvenc, Nádasdy Ádám a nyelvről (a Narancsban meg is jelent utána a rovatában egy rövid írás a nyelvi tabukról, pornográfiáról, sikamlósságról, disznólkodásról). A könyveben ugyan az előző szemeszter tizennégy előadásának szerkesztett változata van, de szerintem ezek a legjobbak abból a csoportból.
A másik könyvben a végzős hallgatók 107 írása jelent meg, amiket leginkább az Irodalmi Jelen "Sándor vagyok én is" rovatában tudok elképzelni, de azért akadt köztük olyan is, amit nagyon szerettem olvasni. Igazság szerint az volt az első mérce, hogy az kezdő három sor után unom-e, amit olvasok. Utána következtek az obijektívebb szempontok, mint nyelvhelyesség, magyarosság, a történet és a mondatok kereksége, a logikusság, a líra esetében a képek és a gondolat tisztasága. Nem volt egyszerű egy ekkora anyagot végigolvasni, de jól szórakoztam: volt amin szó szerint szórakoztam, volt, amit szerettem olvasni, meg hát a hajamat is téptem néha. Kedvem lett volna néha írni a szerzőnek egy-egy megjegyzést, tanácsot, de sajnos erre sem erőm, sem időm nem jutott.
A 78. Ünnepi Könyvhéten mindenesetre kint leszünk mi is, a Váci utca 18. sz. alatti standnál, ha valakinek van kedve, ideje és útja arra, akkor szívesen látom!
A téma kapcsán sokan kérdezték tőlem, hogy lehet-e tanítani az írást. Eleinte nekem is voltak kétségeim, nem is azért, mert ne hinném el, hogy vannak technikák, amik tanulhatóak, hanem inkább azért, mert nem biztos, hogy aki jól ír, az képes reflektálni magára az írás folyamatára is. Volt is olyan író, aki képtelen volt erre, de jó esetben legalább a stílusa és a történetei kárpótoltak érte. Viszont ami egy kicsit meglepő is volt, akadt olyan író, aki kristálytisztán tudott bezsélni technikáról, módszerről, például a narrátorválasztásról, az elbeszélői pozíció váltogatásának előnyeiről (sok-sok példával), a műfajválasztás fontosságáról műfaj és téma kapcsán, a szereplők felépítéséről, az írói háttérmunkáról, a párbeszédekről, és hát a nagy kedvenc, Nádasdy Ádám a nyelvről (a Narancsban meg is jelent utána a rovatában egy rövid írás a nyelvi tabukról, pornográfiáról, sikamlósságról, disznólkodásról). A könyveben ugyan az előző szemeszter tizennégy előadásának szerkesztett változata van, de szerintem ezek a legjobbak abból a csoportból.
A másik könyvben a végzős hallgatók 107 írása jelent meg, amiket leginkább az Irodalmi Jelen "Sándor vagyok én is" rovatában tudok elképzelni, de azért akadt köztük olyan is, amit nagyon szerettem olvasni. Igazság szerint az volt az első mérce, hogy az kezdő három sor után unom-e, amit olvasok. Utána következtek az obijektívebb szempontok, mint nyelvhelyesség, magyarosság, a történet és a mondatok kereksége, a logikusság, a líra esetében a képek és a gondolat tisztasága. Nem volt egyszerű egy ekkora anyagot végigolvasni, de jól szórakoztam: volt amin szó szerint szórakoztam, volt, amit szerettem olvasni, meg hát a hajamat is téptem néha. Kedvem lett volna néha írni a szerzőnek egy-egy megjegyzést, tanácsot, de sajnos erre sem erőm, sem időm nem jutott.A 78. Ünnepi Könyvhéten mindenesetre kint leszünk mi is, a Váci utca 18. sz. alatti standnál, ha valakinek van kedve, ideje és útja arra, akkor szívesen látom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése