Csendes nyári zápor

Átmenet nélkül jött, a metróból feljőve még 35 fok volt. Amikor a vacsorát megvettem a körúti töröknél, még olyan meleg volt bent, hogy az egy perces várakozás alatt két kis csík indult el a fejem tetejéről tarkómon át a vállam felé. Itthon a ventilátor is csak a cigi füstöt kavarta és hiába nyitottam ki ajtót, ablakot, csak a forróság ölmött be rajtuk. A szellő az utcán ahhoz hasonlított, mint amikor az ember télen a hajszárítót maga felé fordítva a legmelegebb fokozatra kapcsolva szárítja a haját. Most meg zuhog. Nézem, hogy lehozza-e hozzánk a szél a ház szemben lévő tetejéről azt a két antennát, amit pár perce rázogat. Hallgatom, hogyan csapkodja a fölttünk lakó ablakát a vihar, és várom, hogy mikor érkeznek az üvegszilánkok a két antenna mellé az ajtónk elé.

Vajon a tojás nagyságú jégdarabok, amiket ma előre jeleztek, mikor érkeznek meg?

Szeretem a katasztrófa helyzeteket - az ablak mögül figyelni.