...és azon gondolkozom, hogy vajon zsúfolt lesz-e a négyes hazafelé, meleg lesz-e otthon a balkonon, büdös lesz-e a levegő, amikor éjjel kettőkor beérünk Váradra... és hasonlók, amikor eszembe jut, hogy ez az itthonról haza - bármilyen közhelyes - mindig is jellemezte a helyhez való viszoyomat. Soha nem azt éreztem, hogy éppen vagyok valahol, hanem, hogy nem vagyok ott, a másik helyen, ahova pedig tartozom, vágyom, ahol nagyon jó. Váradról úgy vágytam Kolozsvárra, hogy majd megfeszültem legyen már vége a sulinak és induljon az egyetem. Majd rohantam haza kéthetente anyuci mellé, vagy egy faluba más mellé. Azután bételt az akaratom, otthon dolgozhattam, sétálhattam a Körös-parton reggel-este, de akkor meg a Hasdeu és a Főtér hiányzott, a Fellegvár és a kolozsvári kocsmák.
Hogy ne legyen ilyen oda-vissza irányú a vágyódás, otthagytam mindkettőt és egy huszárvágással oldottam meg a problémát: Pest lett a "haza megyek" tárgya, innen aztán lehet vágyakozni Váradra is meg Kolozsvárra is. A "hova valósi vagy?" kérdésre persze Várad a válasz, de a "hol szeretnél élni?"-re még mindig erősen elbizonytalanodom. Tetszik nekem ez a körút: koszos is, büdös is, zajos is, meg napos is és forgalmas is - mint Várad és Kolozsvár. Nyáron nagyon jó Pest, majdnem olyan szaga van, mint Váradnak, fülledten fáradt és levegőtlen, úgy látszik amit nagyon megszokik az ember gyermekkorában, azt nagyon megszereti később.
Olvasom, hogy milyenek vagyunk mi, váradiak és ebből a legjellemzőbb valóban a tempósság és az, hogy mennyire büszkék tudunk mi lenni erre-arra, hogy össze tudjuk szedni a kis történeteinket, amiket aztán megemlékezéseken, író-olvasó találkozókon, könyvbemutatókon, koszorúzáskor és táblaavatáskor elmesélünk egymásnak. Kicsit olyannak érzem a váradiakat, mint annak a falunak a lakóit és előljáróit, akik iskolát neveztek el egy költőről, szobrot és kopjafát állítottak neki, egyesületet alapítottak a nevével, pedig a szerencsétlen csak egyszer, egyetlendélutánon üldögélt a faluban a fa alatt és írt egy verset a templomból hazatérő emberekről.
p.s. aki megmondja, mi a falu neve és ki a költő azt dícséretben részesítem :)
Hogy ne legyen ilyen oda-vissza irányú a vágyódás, otthagytam mindkettőt és egy huszárvágással oldottam meg a problémát: Pest lett a "haza megyek" tárgya, innen aztán lehet vágyakozni Váradra is meg Kolozsvárra is. A "hova valósi vagy?" kérdésre persze Várad a válasz, de a "hol szeretnél élni?"-re még mindig erősen elbizonytalanodom. Tetszik nekem ez a körút: koszos is, büdös is, zajos is, meg napos is és forgalmas is - mint Várad és Kolozsvár. Nyáron nagyon jó Pest, majdnem olyan szaga van, mint Váradnak, fülledten fáradt és levegőtlen, úgy látszik amit nagyon megszokik az ember gyermekkorában, azt nagyon megszereti később.
Olvasom, hogy milyenek vagyunk mi, váradiak és ebből a legjellemzőbb valóban a tempósság és az, hogy mennyire büszkék tudunk mi lenni erre-arra, hogy össze tudjuk szedni a kis történeteinket, amiket aztán megemlékezéseken, író-olvasó találkozókon, könyvbemutatókon, koszorúzáskor és táblaavatáskor elmesélünk egymásnak. Kicsit olyannak érzem a váradiakat, mint annak a falunak a lakóit és előljáróit, akik iskolát neveztek el egy költőről, szobrot és kopjafát állítottak neki, egyesületet alapítottak a nevével, pedig a szerencsétlen csak egyszer, egyetlendélutánon üldögélt a faluban a fa alatt és írt egy verset a templomból hazatérő emberekről.
p.s. aki megmondja, mi a falu neve és ki a költő azt dícséretben részesítem :)
2 megjegyzés:
kolozsvárnak van valami utánozhatatlan illata, ami nekem nagyon hiányzik. Pest: a sok villamosozás és buszozás, amit nagyon szeretek. temesvár: tágas terek.
Számomra mindegyik városnak van egy szaga, ami összetéveszthetetlen. Kolozsváron két évet laktam a sörgyár felett, úgyhogy azt a meleg maláta szagot nem nagyon fogom már elfelejteni. Ami furcsa, hogy ezt most is tökéletesen fel tudom eleveníteni.
Temesváron csak párszor voltam, soha nem laktam ott, de nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy ez egyszer megváltozzon.
Pesten nem kell villamoson vagy buszon utaznom, mert közel a munkahelyem, a kocsmák is emberi távolságban vannak, talán ezért sem szeretem a tömegközlekedést. A metrót is csak azért, mert gyors. Valahogy máshogy utaznak itt az emberek, nekem nagyon idegen.
Megjegyzés küldése