E kettőben van (legalább) egy közös tulajdonság: ha túlzásba visszük, előbb-utóbb visszaüt mindkettő. Olvasom egy ideje Szegényné blogját és gondolkodom azon, hogy mi szegények vagyunk-e, mikor, hol, mennyit pazarolunk, illetve ha mindezek mellé odagondolom a Tudatos vásárlók 12 pontját, akkor hogyan is áll a háztartásunk és az életünk?
A spórolással az van, mint a fogyókúrával: valamire gyűjtünk, kuporgatunk, meghúzzuk a nadrágszíjjat, illetve le szeretnénk adni x fölös kilót, beleférni a tavalyi nadrágba, egy számmal kisebb fehérneműt és feszes feneket szeretnénk; egyik sem életmód, hanem valamiféle túlélési program határidővel, világosan megfogalmazott célokkal. Olyan fogalmakat társítunk mindkettő mellé, hogy kitartás, erős akarat, céltudatosság, hosszú táv. De nem gondolunk arra, hogy takarékosan éljünk, hogy életmódunk folyamatosan egészséges legyen. Nem nézünk utána a megvásárolt termékeknek, nem ismerjük az összetevőket, nem piacra járunk, hanem a supemarketben vesszük az olcsóbbat. Nem építjük be a sportot az életünkbe, hanem zsírégető, alakformáló tornába kezdünk. Mert tudjuk, hogy az állapot átmeneti, egyszer vége lesz és visszatérünk a régi életünkhöz: válogatás és lista nélkül vásárolunk majd, mint régen, és ismét degeszre ehetjük magunkat.
A spórolás és a fogyókúra nem stratégia, nem hosszú távra szól, hanem taktika, amivel egy picit szeretnénk javítani az életünkön, persze anélkül, hogy változtatni kellene rajta. Nem szemlélet, hanem tűzoltás.
Pontosan ezek miatt csúszunk mindig vissza: ismét elszaladhat velünk a ló, legyen szó nagybevásárlás során elkövetett pazarlásról vagy x+5 kiló visszahízásáról.
Írtam már a táblázatos módszerről, és most olvasom, nem vagyunk vele egyedül, mások is szeretik jó könyvelő módjára rendezni otthoni pénzügyeiket. Önmagában persze a táblázat sem segít, nem jelent költségmegtakarítást, nem visszatartó erő, de ha már csak annyit is megmutat, hogy mire mennyit költünk, és ezt az információt kombináljuk apró trükkökkel, akkor mégiscsak takarékosabban élünk. Egy-két-három hónap statisztikájából nem lehet forradalmi következtetéseket levonni, mi jelenleg a hetedik hónapot írjuk, eredményt úgy kb. öt hónap múlva várok. Egy év költéséből azért már sok minden kiderülhet.
A Tudatos vásárló oldalt nemrég fedeztem fel, és bár a szélsőséges, nagyon határozott, kicsit manipulatív és kirekesztő dolgokat nem szeretem, azért tippeket kaptam. 12 pont, tesztek, cégjegyzék, idénygyümölcsök - ezeket mind tudom használni.
Ma a boltban azon gondondolkoztam sorban állás közben, hogy én vajon mennyire vásárolok tudatosan. Lássuk csak a szokásainkat:
- sarki boltban vásárolunk, de ez is Spar - az ok: ez van a legközelebb (kényelmesek vagyunk, na) (+/-)
- nem kérek soha, sehol műanyag zacskót, mindig viszem magammal a szütyőmet (ez tudatos döntés, nem volt mindig így, az áruházakban kapott zacskókba tettük a szemetet) (+)
- szelektíven gyűjtjük a szemetet: üveg, műanyag, papír + minden egyéb; ez régebb is így volt, de mióta van a házban mindennek külön kuka, valóban egyszerűbb) (+)
- nem nagyon nézem meg egy-egy termék összetevőit: vaj, tej, kenyér, üdítő (!) és egyéb élelmiszer kell (-)
- palackozott vizet iszunk; most olvasom, hogy a legújabb hóbort(?) ezek bojkottálása, és inkább csapvíz; hm. ez azért még messze van, bár ha lenne a kedvenc vizemből üveges, azt venném (-)
- nem mindig veszem ruhából, cipőből a tartósabbat, néha engedek a divatnak, az ízlésemnek, a pénztárcámnak (-)
- hazai (itt magyar, otthon román) terméket veszek, ha lehet, legalább az alapélelmiszerekből: tej, tojás, liszt, cukor, joghurtok, vaj, szalámi (+)
- mindig idénygyümölcsöt vásárolok, nem mindig a nagy tudatosság miatt, hanem mert egyszerűen az a legolcsóbb (+)
- nagy bevásárlásra listával megyünk, napi szinten azért megpróbálom végiggondolni, mi kell igazán és ritkán csábulok el az üzletben (+)
- biciklivel járok minden nap, egyrészt mert nagyon szeretem, mert szép (!) a biciklim, másrészt mert nem vagyok buszhoz kötve, nem tapossák le a lábamat, nem kerül pénzbe és némi napi mozgást is jelent; (tudom, hogy nem szerepel az érveim között a környezetvédelem, de végül is...) (+)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, és becsület szavamra nem direkt válogattam több pozitív példát. Az arány így 6-4, ha szigorú vagyok, és 7-3, ha engedékeny. Van mit fejlődni, de azért ez így nem rossz irány.
Szegénynével kezdtem a bejegyzést, mert az ő blogján kaptam néhány hasznos tippet a mindennapokhoz, még akkor is, ha néha túlzóak vagy leegyszerűsítettek a bejegyzések és a megoldások. (fellángolt és azt hiszem időnként most is visszatér a vita ahhoz a kérdéshez, hogy ez a blog és a benne szereplők valódiak-e, nem csak valami felmérésről, blöffről van-e szó; szerintem ez teljesen mindegy, remek olvasmány)
Az egészséges életmód és a tudatos vásárlás nem feltétlenül szinonímák. A bioélelmiszer drága, a tudatos vásárlás időt feltételez, ami ugye szintén drága. De ha vesszük mindkettőből mindazt, amit még jelenlegi életünk mellett is be tudunk vállalni, és mondjuk hetente-havonta egy-egy új dologgal bővítjük a sort, egy-egy dolgot próbálunk meg megváltoztatni, akkor tartósabb, fenntarthatóbb eredményt érünk el. Persze ehhez türelem kell. Apropó. Kitöltöttem egy tesztet, ezt, és a végén kiderült (nyilván), hogy tudatos vásárló vagyok (ha valaki megnézi a kérdéseket, könnyen rájön a "helyes" válaszokra), erre mondjuk számítottam, de a kiértékelés végén ott volt a kulcsszó: türelem. Na. Hát ez megvan.
A spórolással az van, mint a fogyókúrával: valamire gyűjtünk, kuporgatunk, meghúzzuk a nadrágszíjjat, illetve le szeretnénk adni x fölös kilót, beleférni a tavalyi nadrágba, egy számmal kisebb fehérneműt és feszes feneket szeretnénk; egyik sem életmód, hanem valamiféle túlélési program határidővel, világosan megfogalmazott célokkal. Olyan fogalmakat társítunk mindkettő mellé, hogy kitartás, erős akarat, céltudatosság, hosszú táv. De nem gondolunk arra, hogy takarékosan éljünk, hogy életmódunk folyamatosan egészséges legyen. Nem nézünk utána a megvásárolt termékeknek, nem ismerjük az összetevőket, nem piacra járunk, hanem a supemarketben vesszük az olcsóbbat. Nem építjük be a sportot az életünkbe, hanem zsírégető, alakformáló tornába kezdünk. Mert tudjuk, hogy az állapot átmeneti, egyszer vége lesz és visszatérünk a régi életünkhöz: válogatás és lista nélkül vásárolunk majd, mint régen, és ismét degeszre ehetjük magunkat.
A spórolás és a fogyókúra nem stratégia, nem hosszú távra szól, hanem taktika, amivel egy picit szeretnénk javítani az életünkön, persze anélkül, hogy változtatni kellene rajta. Nem szemlélet, hanem tűzoltás.
Pontosan ezek miatt csúszunk mindig vissza: ismét elszaladhat velünk a ló, legyen szó nagybevásárlás során elkövetett pazarlásról vagy x+5 kiló visszahízásáról.
Írtam már a táblázatos módszerről, és most olvasom, nem vagyunk vele egyedül, mások is szeretik jó könyvelő módjára rendezni otthoni pénzügyeiket. Önmagában persze a táblázat sem segít, nem jelent költségmegtakarítást, nem visszatartó erő, de ha már csak annyit is megmutat, hogy mire mennyit költünk, és ezt az információt kombináljuk apró trükkökkel, akkor mégiscsak takarékosabban élünk. Egy-két-három hónap statisztikájából nem lehet forradalmi következtetéseket levonni, mi jelenleg a hetedik hónapot írjuk, eredményt úgy kb. öt hónap múlva várok. Egy év költéséből azért már sok minden kiderülhet.
A Tudatos vásárló oldalt nemrég fedeztem fel, és bár a szélsőséges, nagyon határozott, kicsit manipulatív és kirekesztő dolgokat nem szeretem, azért tippeket kaptam. 12 pont, tesztek, cégjegyzék, idénygyümölcsök - ezeket mind tudom használni.
Ma a boltban azon gondondolkoztam sorban állás közben, hogy én vajon mennyire vásárolok tudatosan. Lássuk csak a szokásainkat:
- sarki boltban vásárolunk, de ez is Spar - az ok: ez van a legközelebb (kényelmesek vagyunk, na) (+/-)
- nem kérek soha, sehol műanyag zacskót, mindig viszem magammal a szütyőmet (ez tudatos döntés, nem volt mindig így, az áruházakban kapott zacskókba tettük a szemetet) (+)
- szelektíven gyűjtjük a szemetet: üveg, műanyag, papír + minden egyéb; ez régebb is így volt, de mióta van a házban mindennek külön kuka, valóban egyszerűbb) (+)
- nem nagyon nézem meg egy-egy termék összetevőit: vaj, tej, kenyér, üdítő (!) és egyéb élelmiszer kell (-)
- palackozott vizet iszunk; most olvasom, hogy a legújabb hóbort(?) ezek bojkottálása, és inkább csapvíz; hm. ez azért még messze van, bár ha lenne a kedvenc vizemből üveges, azt venném (-)
- nem mindig veszem ruhából, cipőből a tartósabbat, néha engedek a divatnak, az ízlésemnek, a pénztárcámnak (-)
- hazai (itt magyar, otthon román) terméket veszek, ha lehet, legalább az alapélelmiszerekből: tej, tojás, liszt, cukor, joghurtok, vaj, szalámi (+)
- mindig idénygyümölcsöt vásárolok, nem mindig a nagy tudatosság miatt, hanem mert egyszerűen az a legolcsóbb (+)
- nagy bevásárlásra listával megyünk, napi szinten azért megpróbálom végiggondolni, mi kell igazán és ritkán csábulok el az üzletben (+)
- biciklivel járok minden nap, egyrészt mert nagyon szeretem, mert szép (!) a biciklim, másrészt mert nem vagyok buszhoz kötve, nem tapossák le a lábamat, nem kerül pénzbe és némi napi mozgást is jelent; (tudom, hogy nem szerepel az érveim között a környezetvédelem, de végül is...) (+)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, és becsület szavamra nem direkt válogattam több pozitív példát. Az arány így 6-4, ha szigorú vagyok, és 7-3, ha engedékeny. Van mit fejlődni, de azért ez így nem rossz irány.
Szegénynével kezdtem a bejegyzést, mert az ő blogján kaptam néhány hasznos tippet a mindennapokhoz, még akkor is, ha néha túlzóak vagy leegyszerűsítettek a bejegyzések és a megoldások. (fellángolt és azt hiszem időnként most is visszatér a vita ahhoz a kérdéshez, hogy ez a blog és a benne szereplők valódiak-e, nem csak valami felmérésről, blöffről van-e szó; szerintem ez teljesen mindegy, remek olvasmány)
Az egészséges életmód és a tudatos vásárlás nem feltétlenül szinonímák. A bioélelmiszer drága, a tudatos vásárlás időt feltételez, ami ugye szintén drága. De ha vesszük mindkettőből mindazt, amit még jelenlegi életünk mellett is be tudunk vállalni, és mondjuk hetente-havonta egy-egy új dologgal bővítjük a sort, egy-egy dolgot próbálunk meg megváltoztatni, akkor tartósabb, fenntarthatóbb eredményt érünk el. Persze ehhez türelem kell. Apropó. Kitöltöttem egy tesztet, ezt, és a végén kiderült (nyilván), hogy tudatos vásárló vagyok (ha valaki megnézi a kérdéseket, könnyen rájön a "helyes" válaszokra), erre mondjuk számítottam, de a kiértékelés végén ott volt a kulcsszó: türelem. Na. Hát ez megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése