Pályázat kis szépséghibával

Mindig azt gondoltam, hogy pályázni egyszerű dolog: elolvassa az ember a kiírást, megteszi az abban foglaltakat, elküldi és vár. Esetleg az eredményhirdetési határidő után megnézi a megfelelő helyeket, hogy nyert-e. Voltam már a pályázat mindkét végén: adtam be és vettem el anyagot. Egyiket sem szeretem túlságosan, de mindkettőnek ismerem nagyjából a szabályait.

Az irodalmi pályázat sem jelent kivételt: kiírás megnéz, anyag beküld és vár. Az izgalmas része számomra a beadás után kezdődött, mert ezúttal én rendszereztem , szortíroztam, összegeztem, listáztam, válogattam , továbbítottam a szövegeket. Két hét alatt több száz mű fordult meg a kezeim között és túlzás nélkül mondhatom, írhatnék szociológiai tanulmányt arról, kik, honnan, milyen körülmények között élnek, írnak, gondolkodnak. Mégsem ezt teszem, hanem inkább néhány tipikus pályázót mutatnék be.

A nagymama

Öregotthonban lakik, nyolcvanon túl van, egyetlen igaz társa az írógép, emlékei az ötvenes évektől hetvenig terjednek, erről az időszakról is ír. Önironikus vagy érzelmes, de mindenképpen azért ír, hogy megmutassa. Hogy mit és kinek, az néha számára sem világos.

A középiskolás

Szülei unszolására küldi el a nagy mű egy kis részletét. Lelkes közönsége van, leginkább a szűk család és a barátok ajnározzák, de inkább édesanyám-szólt-hogy-próbáljam-meg. A szülők támogatása nagy dolog és rendkívül fontos, én mégis azt szeretném, ha ez némi kritikai érzékkel is párosulna.

A háziasszony-anyuka-tanárnő-A-NŐ

A meg nem valósult szerelmeiről, a kudarcba fulladt házasságról, ritkán egy-egy házasságtörésről, de mégis inkább a szerelmi csalódásról ír. Van egy teóriám: mi, nők, rettenetesen buták lehetünk, ha több száz nőt ugyanúgy csalnak meg, dobnak ki, aláznak meg, vesznek semmibe. Javaslatom: adjuk ki ezeket az írásokat tankönyvben és az általános iskolai kézimunka órák helyett tanítsunk ebből.

A noname, de feladatokkal és elvárásokkal teli pályázó

Küld egy emailt kisvirág@valami.hu email címről, a levélben mindösszesen egy db word file van, neve természetesen palyazat.doc A szövegnek nincs címe, a végén nincs se név, se telefonszám, se semmi. Aztán kapok még egy mailt kisvirágtól, hogy az előbb elküldött anyag a piszkozat, cseréljem az aktuálisra. A harmadik emailben közli, hogy a másodiknak küldött docban a negyedik oldal huszonegyedik sorában Sárikát nevezzem már át Marikára, mert ő így nagyon felismerhetőnek tartja a karaktert. A negyedik emailben küld még egy palyazat.doc nevű filet, hogyaszongya, lehet, hogy az előzőből nem lehet megítélni a tehetségét, csatoljam még ez utóbbit is. Szerintetek megnyitottam-e az ötödik és hatodik mailt? Pedig meg kellett volna, mert felhívott telefonon, hogy akkor azokat megkaptam-e, ugyanis nem ment neki olvasásigazolás.

Az értetlen

Nyilván nem úgy születünk, hogy tudjuk, 15 000 karakter mi és mennyi. Én sem tudok mindent, de azért vannak az erős idegzetű barátaim, hogy a hülye kérdéseimre válaszoljanak. Miért működne ez másként egy pályázatnál? Amikor visszaírok, hogy a 95 000 karakteres remekmű nem fér bele a megadott terjedelembe, kérem (!), hogy húzza meg, akkor kapok egy válaszlevelet, amiben már csak 53 000 karakter van. Vajon hány levélváltás kellett ahhoz, hogy elérjük, felülről súroljuk a 15 000-et? Tippeket a komentek közé kérem.

A szabályos

Kísérőlevél, bemutatkozás, kép – mind külön fileban. A pályázat file neve a pályázó neve, van a műnek címe,a szerzőnek telefonszáma, email címe. Csak mire ehhez a pályázóhoz eljutok, az előbbiekben felvázolt csapat miatt már kitépkedtem a fél parókámat, így ő csak egy automatikus levelet kap: pályázatát megkaptuk, köszönjük, majd értesítjük.