Nem is emlékszem arra, milyen volt, amikor nem tudtam egyedül felöltözni, és remélem, többet nem is kerül rá sor. Nem nézek ki se lepukkantnak, se csórónak, de ha mégis, a néni akkor is sokkkkkkkal rettenetesebben festett ma az üzletben.
Elmentem egy turkálóba estélyi-szerű ruhát nézni. Nem veszek újat, mert egyszer-kétszer felvett cuccért nem adok ki horribilis összegeket. Az estélyit meg csak nem használják el annyira, lehet jót találni. Meg is lett a másodikban az álom ruhaköltemény: lila, szatény, nyakba akasztható.... nyami. Na, mondom, ezt felpróbálom. Erre a néni a boltból:
- Ne haragudjon kedves, de ez egy vadonatúj ruha, ugye megérti? A kolléganőm majd segít felvenni.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy nem húzhattam be a próbafülke függönyét, a kolléganő próbált diszkrét lenni, rendezgetni a vállfás ruhákat, félrefordulni, de az öregasszony láthatóan élvezte a helyzetet (szeretek túlozni mesélés közben, de ebben semmi hozzáadott ízfokozó elem nincs). De annyira tetszett az a nyamvadt gönc, hát belementem a játékba.
Csak elképzeltem magamban, hogy a nem használt ruhákat forgalmazó üzletekben hirtelen leszerelik a függönyöket, kamerákat tesznek mindenhova és ellensúlyozandó a helyzetet minden vásárló mellé adnak egy öltöztetőkisasszonyt - mert a ruha új, vigyázni kell rá.
Aztán hazafelé azon gondolkodtam, miért jutott arra a következtetésre a néni, hogy csak a használt pulóvereket, ingeket, szoknyákat tudnám magamra venni külső segítség nélkül, egy estélyivel nem boldogulok.
1. csóró lehetek, ha turiban keresek estélyit
2. nem tudok felhúzni segítség nélkül egy oldalt elhelyezett cipzárt
3. el akarom lopni, pedig neki is az a kedvence, amit elfelejtett kivenni a többi közül az új szállítmány megérkezésekor
4. nem vagyok tisztában a testem korlátaival, láthatnám, hogy nem fog rám jönni, nehogy erőltetni akarjam
Szóval egy kicsit megalázott a többi vásárló előtt, amikor jó hangosan előkérette Icukát a terem másik végéből, hogy segítsen már a kisasszonynak felvenni azt a lila ruhát.
Persze ennél már csak a hangos, sajnálkozó "hát mégsem jó? hogy szűk? ki hitte volna!" opus volt kellemetlenebb.
Utálok vásárolni és úgy egyáltalán ruhát venni - ide azt hiszem jó ideig be sem fogom tenni a lábamat.
Elmentem egy turkálóba estélyi-szerű ruhát nézni. Nem veszek újat, mert egyszer-kétszer felvett cuccért nem adok ki horribilis összegeket. Az estélyit meg csak nem használják el annyira, lehet jót találni. Meg is lett a másodikban az álom ruhaköltemény: lila, szatény, nyakba akasztható.... nyami. Na, mondom, ezt felpróbálom. Erre a néni a boltból:
- Ne haragudjon kedves, de ez egy vadonatúj ruha, ugye megérti? A kolléganőm majd segít felvenni.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy nem húzhattam be a próbafülke függönyét, a kolléganő próbált diszkrét lenni, rendezgetni a vállfás ruhákat, félrefordulni, de az öregasszony láthatóan élvezte a helyzetet (szeretek túlozni mesélés közben, de ebben semmi hozzáadott ízfokozó elem nincs). De annyira tetszett az a nyamvadt gönc, hát belementem a játékba.
Csak elképzeltem magamban, hogy a nem használt ruhákat forgalmazó üzletekben hirtelen leszerelik a függönyöket, kamerákat tesznek mindenhova és ellensúlyozandó a helyzetet minden vásárló mellé adnak egy öltöztetőkisasszonyt - mert a ruha új, vigyázni kell rá.
Aztán hazafelé azon gondolkodtam, miért jutott arra a következtetésre a néni, hogy csak a használt pulóvereket, ingeket, szoknyákat tudnám magamra venni külső segítség nélkül, egy estélyivel nem boldogulok.
1. csóró lehetek, ha turiban keresek estélyit
2. nem tudok felhúzni segítség nélkül egy oldalt elhelyezett cipzárt
3. el akarom lopni, pedig neki is az a kedvence, amit elfelejtett kivenni a többi közül az új szállítmány megérkezésekor
4. nem vagyok tisztában a testem korlátaival, láthatnám, hogy nem fog rám jönni, nehogy erőltetni akarjam
Szóval egy kicsit megalázott a többi vásárló előtt, amikor jó hangosan előkérette Icukát a terem másik végéből, hogy segítsen már a kisasszonynak felvenni azt a lila ruhát.
Persze ennél már csak a hangos, sajnálkozó "hát mégsem jó? hogy szűk? ki hitte volna!" opus volt kellemetlenebb.
Utálok vásárolni és úgy egyáltalán ruhát venni - ide azt hiszem jó ideig be sem fogom tenni a lábamat.
1 megjegyzés:
Nem mondod komolyan, hogy "belementél a játékba" és közönség mellett, k-i-h-ú-z-o-t-t függöny mellett próbáltad fel a ruhát? Jó, hogy turi, de hát ezek nem hallottak még customer service-ről, vagy egyáltalán, emberi jogokról?! Mondd melyik turi volt, és holnap elmegyek én is felpróbálni azt a tuti lila rucit. És magammal viszem a fogyasztóvédelem telefonszámát, ha netán a néninek nem volt elég egy show-műsor!! Grrrrr
Megjegyzés küldése