vasárnap, november 16, 2008

A hetedik szoba

Nelli és Böjátusz passzolása után úgy döntöttem, hogy nem várom meg a harmadik felszólítást és írok néhány olyan dolgot magamról, amit mondjuk úgy, hogy nagyon kevesen tudnak, de nem nagyon nagy baj, ha ez a helyzet megváltozik. (nem kerülöm meg a kérdést, csak ahogyan másokét, a magam titkait is szeretem őrizgetni).

első és legfontosabb szabály velem kapcsolatban: reggel semmi esetre se vetemedj arra, hogy az ébredést követő egy-másfél órában kérdezz, kioktass, vagy csak úgy egyáltalán megpróbálj velem szóbaállni. enyhítheti ezt a helyzetet, ha közben megeszem a reggelimet és megiszom a kávémat, de a világutáló hangulat még ekkor sem múlik el hamarabb fél óránál. reggel mindig mélységesen és megváltoztathatatlanul meg vagyok sértődve, amiért fel kell kelni.

kettes számú, nem kevésbe fontos szabály: a világon a legjobban a vasalást utálom. a szoknyákat, felsőket és egyebeket a szerint az elv szerint vásárolom, hogy ne kelljen őket vasalni. kifejlesztettem egy teregetési technikát is azért, hogy a legkevésbé gyűrődjenek a cuccok mosás után és még véletlenül se kelljen a vasalóhoz nyúlni. nem vagyok rendetlen, csak vannak elveim.

harmadik, a sorban igen fontos szabály: sok könyvet olvasok és filmet nézek, és ha a tartalmukról kezdünk beszélgetni, akkor nem azért nem tudok válaszolni egyes kérdésekre, mert hazudós vagyok és nem is olvastam/láttam a szóban forgó könyvet/filmet, hanem mert egyszerűen nem emlékszem rájuk. szerintem 5-10 könyvvel simán kihúznám egy-két évig, és minden újraolvasás ugyanazzal az élménnyel járna.

negyedik, avagy még mindig lényeges szabály: a család mindenek előtt. nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor ne ezt az elvet alkalmaznám. azt hiszem, ehhez nem is kell kommentár.

ötödik, már inkább jótanács: ha azt ígérem, hogy majd telefonálok, biztosan fogok, csak kiszámíthatatlan, mikor. nem szeretek telefonon beszélni, nem is tudok, kínos is, meg egyáltalán. sokáig nem tudtam én ezt magamról, aztán nellivel beszélgettünk, és azóta figyelem a dologot: erősssssen halogató típus vagyok. de azt szeretem, ha engem hívnak.

hatodik, tényleg titok: nagyon szeretek varrni. nem akármit, hanem írásos és keresztszemes terítőket. ma ez sajna egy kicsit ciki, de nagyon megnyugtató hobbi.

a hetedik meg maradjon tényleg titok, már réges rég tudjuk, hogy nem jó bolygatni a hetedik szobát...

lássuk, lássuk, kinek is dobjam tovább? ...
tudom, hogy nekik már ment, de az emlékeztető sosem árt: timóóóóóó (tessék megjelenni), Réka, Rékuc (varietas delectat), és Tivadar.

5 megjegyzés:

Magyari Tivadar írta...

Véletlenül, csak ma vettem észre a feldobott labdát, és meg is írtam az enyémet. Kösz.

Tivadar

Névtelen írta...

Láttam már, és nem lett volna muszáj megállni (brrr micsoda magyar mondat, nagyon fáradt vagyok), én szívesen olvasom a 8. utániakat is :)

VNT írta...

oh, jaj. ez a borzaszto nagy hanyag elmult masfel honap miatt meg a virtualbol is kiestem, pedig azt hinned, onnan nem lehet. szoval a kolcsonosseg elven alapulva es hogy lasd, az erzeseim valtozatlanok, epp megirtam a 7et, magyarazt nelkul es neked passzoltam tovabb. ugyhogy utolagos koszonom es elnezest.

Unknown írta...

Hát, két órája még a bejegyzésben a saját zsenialitásom ecsetelem, erre vazz, most jövök rá, M! kicsoda! Azt hittem, Molnár Rita, bocsi. Mentségemül szolgáljon, kb. akkor kezdtem két napja az egész blogosdit, azt sem tudtam, mi mire való, de most már igen!
Szóval: Szevasz! De jó!
Hallom, távol lesztek karikor, így tuti nem tal :(
Ha mégis is, 26-ám este Menza?
Millió pusz:
Mett

Névtelen írta...

Szia, gondoltam, hogy valami hasonló lesz a dologban, nem pedig személyes ellentét :)
Igen,én megyek haza, P. is, de igyekszünk úgy visszajönni, hogy még itthon találjunk, és akkor nem menekülsz.
Puszi, írok majd levélkéd egyik bejegyzésedre, csak legyen egy percecském :)