Van nekünk egy házunk Váradtól nem messze, ami egyéb érdemein túl gyűjtőhelyéül szolgál mindazon dolgoknak, amit a józan eszünk már régen kidobott volna, de a kommunizmus allatti hiánygazdaságon edződött életösztön (prózai nevén a jó-lesz-az-még-valamire életérzés) megtartatott velünk. Ennek megfelelően van ott minden, kicsit olyanok ezek a tárgyak, mint nagyanyámék padlásán a lomok: misztikusak, mindig előkerül belőlük valami kincs és jó sok helyet foglalnak.
A házunkat és a német gyakorlatot (vagy nyugat-európait) juttatta eszembe a Hársfa utca mai látványa. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép (a múlt heti betegség annyira az agyamra ment, hogy Váradon felejtettem), mert tavaszi lomtalanítás van a VII. kerületben.
A dolog a lom pontos definícióját kívánja meg, mert meggyőződésem, hogy ez alatt sokan, sok mindent értünk. Tehát a lom az, amit már tényleg soha, semmire, semmilyen körülmények között nem tudunk használni. A házunk előtt most ennek a kategóriának a legkülönfélébb elemeivel találkoztam, csak azt nem értem, hogy ez a sok - nevezzük nevén - szemét hol volt eddig. Képernyő és belső nélküli tévédoboz, ágykeret, ajtó- ablakkeretek, rothadó matracok, üvegek, rongyok (nem összekeverendő a Nyugat-Európából származó, turkálókban fellelhető holmival), babák, kisautók kerék nélkül, habszivacs, építési hulladék, hűtők, rácsos kiságy, bútorok. Ez még mindig okés, egyszer el kell takarítani a szemetet.
Ami meglepő, hogy még ezen a nyilvánvalóan leharcolt lim-lom tengeren is megjelennek az üzletemberek és -asszonyok. Először nem értettem, hogy miért üldögél mindegyik kupac mellett valaki: nem turkál benne, nem válogat, csak őriz. Aztán ahogy jöttem, jöttem, megpillantottam a megoldás kulcsát, méghozzá kisteherautó képében. Fiam, ezek elvisznek mindent ami mozgatható: tüzelőnek, bélésnek, használati tárgynak. És veszekednek, hangosan és vég nélkül, pontosabban alkudoznak, helyben találják ki az árat, fizetnek és már gazdát is cserélt a cucc, a vevő helytartója átveszi az előző őrző helyét és várja a maga teherautóját.
Turkálókon és ócskapiacokon edzett lelkem azért megnyugodott, mert mire hazaértem összeszedtem minden bátorságomat és a házunk előtt található kupacot hosszan és alaposan megvizsgáltam: tényleg lom, amit azonban holnap valamelyik ószeren újrahasznosítanak majd.
A házunkat és a német gyakorlatot (vagy nyugat-európait) juttatta eszembe a Hársfa utca mai látványa. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép (a múlt heti betegség annyira az agyamra ment, hogy Váradon felejtettem), mert tavaszi lomtalanítás van a VII. kerületben.
A dolog a lom pontos definícióját kívánja meg, mert meggyőződésem, hogy ez alatt sokan, sok mindent értünk. Tehát a lom az, amit már tényleg soha, semmire, semmilyen körülmények között nem tudunk használni. A házunk előtt most ennek a kategóriának a legkülönfélébb elemeivel találkoztam, csak azt nem értem, hogy ez a sok - nevezzük nevén - szemét hol volt eddig. Képernyő és belső nélküli tévédoboz, ágykeret, ajtó- ablakkeretek, rothadó matracok, üvegek, rongyok (nem összekeverendő a Nyugat-Európából származó, turkálókban fellelhető holmival), babák, kisautók kerék nélkül, habszivacs, építési hulladék, hűtők, rácsos kiságy, bútorok. Ez még mindig okés, egyszer el kell takarítani a szemetet.
Ami meglepő, hogy még ezen a nyilvánvalóan leharcolt lim-lom tengeren is megjelennek az üzletemberek és -asszonyok. Először nem értettem, hogy miért üldögél mindegyik kupac mellett valaki: nem turkál benne, nem válogat, csak őriz. Aztán ahogy jöttem, jöttem, megpillantottam a megoldás kulcsát, méghozzá kisteherautó képében. Fiam, ezek elvisznek mindent ami mozgatható: tüzelőnek, bélésnek, használati tárgynak. És veszekednek, hangosan és vég nélkül, pontosabban alkudoznak, helyben találják ki az árat, fizetnek és már gazdát is cserélt a cucc, a vevő helytartója átveszi az előző őrző helyét és várja a maga teherautóját.
Turkálókon és ócskapiacokon edzett lelkem azért megnyugodott, mert mire hazaértem összeszedtem minden bátorságomat és a házunk előtt található kupacot hosszan és alaposan megvizsgáltam: tényleg lom, amit azonban holnap valamelyik ószeren újrahasznosítanak majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése