A suszter cipője és a szerző rendezése mindig egy kicsit problémás

mady.baby.edu

„Mi történik azokkal, akik képtelenek a kegyetlen és kiborító Romániában élni, ezért elhatározzák, hogy mindörökre elmennek, és új identitást választanak maguknak egy jobb világban?”

Nem tudom, mert már azon a ponton is bajok vannak, hogy mitől kegyetlen és kiborító Romániában élni, és a karakterábrázolás a továbbiakban sem lesz kifinomultabb.
Különösen groteszk keretet vagy inkább apropót ad(hat)nak az előadásnak az elmúlt hetek olaszországi eseményei: a romániai vendégmunkásokat, szerencsepróbálókat három fiatalon keresztül ismerhetnénk meg, ha a szerző-rendező Gianina Carbunariu ismerné őket és gondolna róluk valami egyebet is, mint amit a híradókban láthatunk.

Az a baj a darabbal (de a színrevitelével biztosan), hogy nem motiválja a szereplők tetteit semmi, a megformált jellemek egyoldalúak, sarkalatosak, mintha a színészek sem ismernék igazán az általuk megjelenített karaktereket. Ami igazán kár, mert a tegnapi előadás számomra sajnos inkább szólt az elszalasztott lehetőségről, mint az újszerű, progresszív román színjátszásról. A kivándorlók, önmagukat és életük beteljesülését keresők mindennapjai izgalmas történetet ígérnek. A hármasfogat szereplői is hordozzák az árnyalatok kifejezésének a lehetőségét.
Nem vártam ettől a darabtól, hogy az emberi drámán túl (fiatal román diáklányból hogyan lesz Írországban kurva, Voicuból strici, a vizuális művészetet tanuló mesteris diákból, Bogdanból pedig pornófilmrendező) hozzon valami plusz román nemzetkaraktert is (nem hiszem egyébként, hogy lenne ilyen). Pedig egyik erénye a jól megírt szöveg, a ritkán megjelenő, szöveg és mimika szintjén működő helyzetkomikum (szubjektív pozitív élményem, hogy értettem szinte minden szót, nem kellett a homályos és halvány feliratot figyelnem).
Az előadást feldaraboló fény- és hangjátékok időnként ugyan szórakoztatóak voltak, de inkább csak nyújtották az amúgy sem rövid darabot, megtörték az ívét. Az egész amúgy is elég vontatottra sikeredett, pedig megfelelő húzással és rendezéssel lehetett volna belőle egy feszes, egy órás program.
Nem vagyok színházi ember (szakember biztosan nem), így nem tudom eldönteni, hogy jó-e az, ha egy kortárs drámaíró maga rendezi meg a darabját, de a tegnap esti előadás után élek a gyanúval, hogy nem az igazi. Beszűkíti az adaptációs lehetőségeket az, ha egyetlen ember képzeletére van bízva minden. Írás közben a szerző fejében minden leírt szó mögött tíz elhallgatott, elképzelt van. A rendező a leírt szavak mögé a saját elhallgatott szavait kell(ene) állítsa és e szerint megrendezni a darabot, így csúsztatva egymásba két jelentést. Ennél az előadásnál elve kimaradt a második jelentés köre.
Ami nagyon tetszett az a Voicut alakító Razvan Oprea játéka: szerettem a mimikáját, gesztusait, hanglejtését. Tökéletesen hozta számomra a dublini félművelt, Romániában vagánykodó, de a nőjéből élő strici alakját, akiből nem veszett még ugyan ki minden emberi érzés, de jelei már csak elvétve vannak. Arról igazán nem ő tehet, hogy a figurában rejlő egyéb lehetőségeknek nem jutott tér.
Bogdan (Rolando Matsangos) tragédiája számomra abban állt, hogy teljesen értelmetlenül és látszólag ok nélkül süllyed erkölcsi fertőbe. Butább még a terrorizált, táncosnőnek készülő Madynél is, pedig a Madalina Ghitescu által alakított fiatal lánynál nehéz elképzelni egyszerűbb, naivabb és bugyutább hősnőt.
Mind a hármójukra jellemző volt az, hogy időnként megpróbálták le- és túlordítani egymást, aminek az lett eredménye, hogy túljátszották szerepüket.
A díszlettervező végezte a legjobban a munkáját: a minimalista, festett fémkeretekből időről-időre összeállított és lebontott díszlet nem vonta el a figyelmet a játékról, de kijelölte a határokat.

Azt nem tudom, hogy drámaként hogyan működik a szöveg, mert nem találom sehol, hogy elolvassam, de el tudom képzelni, hogy jó a darab. Csak ahogyan a suszternek lyukas a cipője, úgy (ebben) a szerző által rendezett előadásban is tátongnak még űrök.

mady.baby.edu (írta és rendezte: Gianina Carbunariu) - Teatrul Mic - Bukarest