Gondoltam én, hogy lesznek változások az ide költözésem után, arra is gondoltam, hogy először nyelvi jelei lesznek ennek, de amikor először vettem észre magamon az itteni hangsúlyt (otthon még nyávogásnak hívtam...), kicsit azért megborzadtam. Aztán jöttek a jobbnál jobb szavak, kifejezések, amikre csak akkor döbbentem rá, amikor otthon, a szüleim előtt is kicsúszott a számon az, hogy kurva jó. Aztán figyelni kezdtem itt is, és lett egy szép hosszú listám arról, amiről le kell szokni. A leg-ek: tök jó, kurva jó, cuki, padlizsán (vinetta helyett), sárgarépa (murok helyett), isi (iskola), para (félelemnek mondanám) - és így tovább.
A mai képzésen tanult új szavak (amik véletlenül sem azt jelentik, amit elsőre gondolnánk): folyamatgazda, menedzser, minőség-rendszer, minőség (-sztenderd), szállító, ügyfél. Hogyan fognak ezek helyet találni maguknak az én humán gondolkodásomban, arról még egyelőre sejtelmem sincs, de még van rá négy hetem, hogy belakjam ezeket a szavakat és megértsem, hogy az én eddigi gondolkodásom miért (volt) hibás.
Még mindig nagy kérdés, hogy mennyire engedjek azoknak a változásoknak, amik napról napra jönnek. Mi az, amit mindenképpen meg szeretnék őrizni, és miben szeretnék nyitott lenni az újra? Nagy lehetőség a tanulásra az itt lét, de hogyan maradjon meg bennem az, amit értékké nyilvánítottam a saját rendszeremben? Lehetséges az, hogy ez ne döntés, hanem ösztön kérdése legyen? Van annyira erős a személyiségem, hogy ebből ne muszáj-megőrzés legyen, hanem élvezet, az új izgalma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése