Nem fog ez így menni, hogy havonta írok egy-egy bejegyzést, csak hát úgy telik itt az idő... Napközben annyi minden eszembe jut, hogy majd, ha hazajövök leírom, de mire befejezem a munkát már csak ahhoz van erőm, hogy bedőljek az ágyba és alvás.
Pedig itt állandóan történik valami, szinte minden napra kijut a jóból. Kezdem megszokni az egész pesti életet.
Annyi mindent írhattam volna, hogy voltunk a Filmszemlén és iszonyú mennyiségű filmet néztünk meg ahhoz, hogy lássunk egy-két nagyon jót; vagy, hogy elindult a munkahelyemen a következő képzés, szombaton volt a megnyitó, két remek előadással; vagy, hogy mostmár teljesen hivatalosan vagyok itt, minden papír, minden kártya, minden kutyafüle meglett hozzá. Voltunk otthon is a hétvégén (már nem tudom, hogy egy vagy két hete). Várad szaga még mindig ugyanaz: amikor elindul a tavasz, vagy valami nagyon hasonló, akkor van egy kellemes szaga az életnek. Sétáltunk és olyan volt, mint 10 évvel ezelőtt: Körös-part, Fő utca, napfény, tiszta levegő, ócska, minden belefért. Még mindig nagyon fáj a szivem, ha eljövünk. A vasárnapokat most éppen ezért utálom. De megérkezni ide jó. Meg elmenni is.
A munka egyre jobb, most éppen könyvet szerkesztünk, előadásokat, szeretem ezt csinálni. Volt ma egy kis előléptetésnek megfelelő esemény is, ami némi anyagi fejlődéssel is jár, ha nem is egetrengető az összeg.
Olvasom az otthoni híreket, Andris mondja a nagypolitikát, a mindenféle listákon jön ennek az alja... vicces, kiábrándító és tettre ösztökélő az egész. Sokszor végiggondolom, hogy én mit tennék, ha most otthon lennék. Félő, hogy a tanácsolgatáson túl nem vennék nagy hasznomat.
Ha nem is valósul meg soha, van egy jó ötletem, hogy mihez kezdenék most otthon. Ha senkinek nem jut eszébe amíg hazamegyünk, akkor szuper kis munkám lesz. Ha igen, akkor mást találok ki.
Egyelőre csinosítjuk a lakást, polcokat és lámpát szereltünk fel. A lámpa miattam lett, mert csak ágyban ülve/fekve esik jól igazán Szabó Magda. Nagyon élvezem egyébként a sok könyvet, a hatalmas választékot, ami nemcsak a könyváruházakban mutatkozik meg, hanem a sok apró és nagyobb antikváriumban is. Bár most megint olyan korszakom van, hogy nem akarok használt könyvet venni. Kolozsváron sokszor 5-6 könyvvel vánszorogtam haza vagy később a bentlakásba, de most megint fontos, hogy szép, ép könyveim legyenek. Pesten ez a döbbenet, én ezen mérem az életszinvonalat, hogy egy átlagos könyv ára a fizetésem hány százalékát viszi el. Otthon elvitte az 5%-át, itt pedig csak a 2,5%-át viszi el. Ergo, kétszer annyi könyvet vehetek itt. Lehet, hogy ennek P. nem nagyon örül, mert eddig már két polcról kiszorítottam, de szépen gyűlnek a mindenféle olvasmányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése