Az apartman kontra kemping (sátorral) versenyben eddig mindig a sátor nyert, mert first line-ban sikerült helyet kapni, így reggelente nem a szomszéd látványára keltünk, hanem a tenger kékjére. Most újabb jó pontot szerzett a kemping, konkrétan a Koversada, Vrsar mellett.
Amellett, hogy tágas, rendezett, jól felszerelt, normális áron van, rendben van a fürdő (amiben szinte állandóan takarítanak), még egy hatalmas előnye van: nudista. Értsd úgy, hogy mindenki pucér. Megismétlem: mindenki TELJESEN pucér.
Amikor P. először vetette fel, hogy menjünk idén nudi kempingbe, hááát... Nem mondom, hogy feltétlen örömujjongásban törtem ki. De egyszer élünk alapon - meg úgyse ismer senki-, legyen.
Az első nap kb. első órája volt rémisztően furcsa. Azzal nincs bajom, hogy én pucér vagyok, de megálljt parancsolni és irányt adni a szememnek - na, ez embert próbáló volt. Utoljára húsz évvel ezelőtt viseltettem ilyen érdeklődéssel az iránt, hogy mi lehet ott lent a másiknak, amikor az uncsimék nyaralójának manzárdjában azt játszottuk négyesben, hogy muti-meg-muti-meg-mi-van-ott-néked. Épületes volt, akárcsak most. De nem a himbilimbikről akartam írni, bár kétségkívül a változatosság gyönyörködtet(het).
Miután túljutottam a kamaszos kíváncsiságon, rájöttem, hogy ennél faszább (khm...) dolog a világon nincsen. Az, hogy ruhába bújtatjuk egész testünket, legyen akár tél, akár nyár, pusztán egy kulturálisan ránk rakódott sallang. Minek kellene nekem negyven fokban felöltözni, mikor meztelenül minden olyan kellemes? Nincs bugyi, ami szorítson, nincs fürdőruha, ami vizesen rám tapadjon, pucéron úszni a világ legjobb dolga, és egyáltalán, egy óra után el sem tudtam volna képzelni, hogy bármit is magamra vegyek.
Ugyanakkor ez nem egy önmagáért való meztelenség, hanem egy életforma, egy szemléletmód. A kempingben már reggel nyolckor teniszeztek, mindenki biciklizett, kocogott, röplabdázott, szelektíven gyűjtötték a szemetet, ápolták a kiskerteket (erről később bővebben). A mosdó és a zuhanyzó koedukált, aminek megvan az a hallatlan nagy előnye, hogy nem alakul ki félórás sor a női zuhanyzó előtt.
A korcsoporti megoszlás egy kicsit fura volt, és sokat is beszélgettünk erről. Ugyanis mi korunkbeliek alig voltak. Családok kisgyerekekkel illetve nyugdíjasok képezték a törzsközönséget. P. szerint a hetveneseknek ez maradt az egyetlen szexuális élmény, és egyáltalán nem zavarja őket semmi, ami a testükkel kapcsolatos. Amíg engem az első napon zavart az a jó pár plusz kiló, addig mindenféle formájú és felépítésű nők és férfiak olyan nyugodtan mászkáltak körülöttünk, hogy egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez olyan kevéssé számít, hogy kár erre energiát pazarolni. Olyan amilyen, akkora amekkora, úgy áll ahogy - nem ez a lényeg. És tényleg az van, hogy amit nem látunk, az izgatja a fantáziánkat. A sok puncit (a legkülönfélébb szőrzetügyi karbantartásokkal) és fütyit rekord idő alatt szokja meg az ember.
Amikor utolsó nap készültünk indulni és fel kellett öltözni, akkor fogadtam meg, hogy legközelebb is csak FKK kempingbe megyünk. Csak egy baj van ezzel: ez egy ilyen páros műfaj (legalábbis nekünk, mert az olasz húsz fős társaság, aki mellettünk vacsorált, teljes meztelenséggel, nem így gondolja), mert nem nagyon tudnék most olyan ismerőst mondani, akivel elmennék így nyaralni.
És még valami: német és olasz nyugdíjasok csinálják, hogy leköltöznek áprilisban, kibérelnek vagy visznek egy lakókocsit, kis teraszt illesztenek hozzá, kis kerttel, és szeptemberben mennek haza. A hazai nyugdíjból vígan vannak egész nyáron, gyakorlatilag úgy, hogy szinte egyszer sem kell felöltözniük.
Az FKK nagy előnye (lányok, figyelem!), hogy nincs csíkosra barnulás, mert egyszerűen nincs csík. Életemben soha nem voltam ilyen szépen egyenletesen barna, mint most.
Egy hátránya van viszont a dolognak, és emiatt nem tudom képekkel illusztrálni a beszámolót: fényképezni, na azt sehol sem lehet. Se a kempingben, se a parton - de azt hiszem, ez azért érthető.
És a végére egy furcsaság: a kemping szabályzatában az van, hogy egyedülállóként, egyedül csak akkor mehetsz ebbe a kempingbe, ha rendelkezel a nemzetközi nudista szövetség tagsági kártyájával - jelentsen ez bármit is...
Amellett, hogy tágas, rendezett, jól felszerelt, normális áron van, rendben van a fürdő (amiben szinte állandóan takarítanak), még egy hatalmas előnye van: nudista. Értsd úgy, hogy mindenki pucér. Megismétlem: mindenki TELJESEN pucér.
Amikor P. először vetette fel, hogy menjünk idén nudi kempingbe, hááát... Nem mondom, hogy feltétlen örömujjongásban törtem ki. De egyszer élünk alapon - meg úgyse ismer senki-, legyen.
Az első nap kb. első órája volt rémisztően furcsa. Azzal nincs bajom, hogy én pucér vagyok, de megálljt parancsolni és irányt adni a szememnek - na, ez embert próbáló volt. Utoljára húsz évvel ezelőtt viseltettem ilyen érdeklődéssel az iránt, hogy mi lehet ott lent a másiknak, amikor az uncsimék nyaralójának manzárdjában azt játszottuk négyesben, hogy muti-meg-muti-meg-mi-van-ott-néked. Épületes volt, akárcsak most. De nem a himbilimbikről akartam írni, bár kétségkívül a változatosság gyönyörködtet(het).
Miután túljutottam a kamaszos kíváncsiságon, rájöttem, hogy ennél faszább (khm...) dolog a világon nincsen. Az, hogy ruhába bújtatjuk egész testünket, legyen akár tél, akár nyár, pusztán egy kulturálisan ránk rakódott sallang. Minek kellene nekem negyven fokban felöltözni, mikor meztelenül minden olyan kellemes? Nincs bugyi, ami szorítson, nincs fürdőruha, ami vizesen rám tapadjon, pucéron úszni a világ legjobb dolga, és egyáltalán, egy óra után el sem tudtam volna képzelni, hogy bármit is magamra vegyek.
Ugyanakkor ez nem egy önmagáért való meztelenség, hanem egy életforma, egy szemléletmód. A kempingben már reggel nyolckor teniszeztek, mindenki biciklizett, kocogott, röplabdázott, szelektíven gyűjtötték a szemetet, ápolták a kiskerteket (erről később bővebben). A mosdó és a zuhanyzó koedukált, aminek megvan az a hallatlan nagy előnye, hogy nem alakul ki félórás sor a női zuhanyzó előtt.
A korcsoporti megoszlás egy kicsit fura volt, és sokat is beszélgettünk erről. Ugyanis mi korunkbeliek alig voltak. Családok kisgyerekekkel illetve nyugdíjasok képezték a törzsközönséget. P. szerint a hetveneseknek ez maradt az egyetlen szexuális élmény, és egyáltalán nem zavarja őket semmi, ami a testükkel kapcsolatos. Amíg engem az első napon zavart az a jó pár plusz kiló, addig mindenféle formájú és felépítésű nők és férfiak olyan nyugodtan mászkáltak körülöttünk, hogy egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez olyan kevéssé számít, hogy kár erre energiát pazarolni. Olyan amilyen, akkora amekkora, úgy áll ahogy - nem ez a lényeg. És tényleg az van, hogy amit nem látunk, az izgatja a fantáziánkat. A sok puncit (a legkülönfélébb szőrzetügyi karbantartásokkal) és fütyit rekord idő alatt szokja meg az ember.
Amikor utolsó nap készültünk indulni és fel kellett öltözni, akkor fogadtam meg, hogy legközelebb is csak FKK kempingbe megyünk. Csak egy baj van ezzel: ez egy ilyen páros műfaj (legalábbis nekünk, mert az olasz húsz fős társaság, aki mellettünk vacsorált, teljes meztelenséggel, nem így gondolja), mert nem nagyon tudnék most olyan ismerőst mondani, akivel elmennék így nyaralni.
És még valami: német és olasz nyugdíjasok csinálják, hogy leköltöznek áprilisban, kibérelnek vagy visznek egy lakókocsit, kis teraszt illesztenek hozzá, kis kerttel, és szeptemberben mennek haza. A hazai nyugdíjból vígan vannak egész nyáron, gyakorlatilag úgy, hogy szinte egyszer sem kell felöltözniük.
Az FKK nagy előnye (lányok, figyelem!), hogy nincs csíkosra barnulás, mert egyszerűen nincs csík. Életemben soha nem voltam ilyen szépen egyenletesen barna, mint most.
Egy hátránya van viszont a dolognak, és emiatt nem tudom képekkel illusztrálni a beszámolót: fényképezni, na azt sehol sem lehet. Se a kempingben, se a parton - de azt hiszem, ez azért érthető.
És a végére egy furcsaság: a kemping szabályzatában az van, hogy egyedülállóként, egyedül csak akkor mehetsz ebbe a kempingbe, ha rendelkezel a nemzetközi nudista szövetség tagsági kártyájával - jelentsen ez bármit is...
5 megjegyzés:
Vama veche is ilyen, csak ott semmi megkötés nincs. Ott is vannak olyanok, akik leköltöznek nyár elején. Az biztos, hogy a nudista tengerpartozás az egyik legjobb dolog, ami történt velem életemben.
Mőce, Mőce... :-)
Hogy te milyen helyekre jársz... :) Jut eszembe, szoktam nézegetni a húgod indiai blogját.
@Szeklermen: Olyan helyeken is fogok járni, mint a húgom, remélhetőleg december elején :)
Olvasgasd, meg kommentelj, meg minden, mert örül neki.
Te most épp a világ melyik végén vagy?
Rékuckám, azért ne felejtsd el, hogy te európai vagy, és nem is tudom ki toplessezett vígan tavaly...
Nelli,ha majd sok gyerekünk lesz, akkor elmegyünk egy ilyen családos nudi kempingbe és úgy csinálunk, mint az olaszok: folyton beszélünk majd, senki sem fogja érteni, mit, hangosak leszünk és nevetősek, jó? :)
majd, mikor öregek leszünk és ráncosak, és térdig lóg a mellünk, és baszunk bele, hogy hogy nézünk ki :D én viszem a pipámat is :D
milyen furcsa, hogy lehet előre nosztalgiázni.
Megjegyzés küldése