Húsvétkor hagyományosan bárányt sütünk: először egy töltött bárányt, majd a levágott combokból sülteket.
A beszerzés igazi balkáni eseményt jelent: nem amiatt, hogy piacon vesszük, hanem a piac hangulata miatt. Magyar (római katolikus) húsvétkor nincs akkora tömeg, mint az ortodox ünnep előtt, de a jó üzleti érzékkel megáldott állattenyésztők már nagypénteken kipakolták a karámba, autós utánfutóba, kisteherautó rakodóterébe elhelyezett állatokat.
Nagypéntek reggelén mentünk ki apával kiszemelni, megvenni, legyilkoltatni, feldaraboltatni a jószágot. A piacon elég volt szag után tájékozódni. Kéttucatnyi árus, vásárló még kevesebb, legalább a forgalmat megúsztuk. A henteseknek európai normák (?) szerint elkerített, fedett, a vásárlók szeme elől elzárt részen kell dolgozni. Hentesből is több volt mint szükséges. Ez a három szereplős játék (vásárló, eladó, hentes) megteremtette a maga ceremóniamesterét. Az ember öt perc nézelődés után ajánlotta fel szolgálatait, elcipelt minket az általa megbízhatónak vélt árushoz, megtapogatott vagy három jószágot a farkánál, míg a negyedikre igent mondott. Majd kiválasztotta nekünk a hentest a betonasztalok mögött álldogáló szakemberek közül. Nem hittem én sem, hogy szívjóságból segít, de nem gondoltam volna, hogy mindhárom szereplő fizet: az eladó öt lejt, a hentes szintén ötöt, mi kettő. Mindenki jól járt.
A bárányka élősúlyban nyolc lej volt, mi tizennyolc kilósat vettünk, ebből kb 10-12 kiló hús jött ki. Plusz a nyúzás és darabolás húsz lej. Ez volt az idei árfolyam, de az ortodox húsvétra még csökkenhetnek az árak.
Nekem ez így önmagában is érdekes volt, az alkudozások, a piaci mérleghez cipelt összekötözött bárányok, az autók, a hentesek. Amíg a sorszámmal a kezünkben vártuk a saját állatunkat, láttam, hogy az egyik hentes félrefordulva jelképesen háromszor is megköpdöste a levágott állatot, mielőtt a vásárlónak odaadta volna. Néprajzos lennék, de ezt nem tudom mire vélni. Valaki?
A beszerzés igazi balkáni eseményt jelent: nem amiatt, hogy piacon vesszük, hanem a piac hangulata miatt. Magyar (római katolikus) húsvétkor nincs akkora tömeg, mint az ortodox ünnep előtt, de a jó üzleti érzékkel megáldott állattenyésztők már nagypénteken kipakolták a karámba, autós utánfutóba, kisteherautó rakodóterébe elhelyezett állatokat.
Nagypéntek reggelén mentünk ki apával kiszemelni, megvenni, legyilkoltatni, feldaraboltatni a jószágot. A piacon elég volt szag után tájékozódni. Kéttucatnyi árus, vásárló még kevesebb, legalább a forgalmat megúsztuk. A henteseknek európai normák (?) szerint elkerített, fedett, a vásárlók szeme elől elzárt részen kell dolgozni. Hentesből is több volt mint szükséges. Ez a három szereplős játék (vásárló, eladó, hentes) megteremtette a maga ceremóniamesterét. Az ember öt perc nézelődés után ajánlotta fel szolgálatait, elcipelt minket az általa megbízhatónak vélt árushoz, megtapogatott vagy három jószágot a farkánál, míg a negyedikre igent mondott. Majd kiválasztotta nekünk a hentest a betonasztalok mögött álldogáló szakemberek közül. Nem hittem én sem, hogy szívjóságból segít, de nem gondoltam volna, hogy mindhárom szereplő fizet: az eladó öt lejt, a hentes szintén ötöt, mi kettő. Mindenki jól járt.
A bárányka élősúlyban nyolc lej volt, mi tizennyolc kilósat vettünk, ebből kb 10-12 kiló hús jött ki. Plusz a nyúzás és darabolás húsz lej. Ez volt az idei árfolyam, de az ortodox húsvétra még csökkenhetnek az árak.
Nekem ez így önmagában is érdekes volt, az alkudozások, a piaci mérleghez cipelt összekötözött bárányok, az autók, a hentesek. Amíg a sorszámmal a kezünkben vártuk a saját állatunkat, láttam, hogy az egyik hentes félrefordulva jelképesen háromszor is megköpdöste a levágott állatot, mielőtt a vásárlónak odaadta volna. Néprajzos lennék, de ezt nem tudom mire vélni. Valaki?
2 megjegyzés:
biztos, hogy az állat lelke ne térjen vissza kísérteni :)
cool blog !
Megjegyzés küldése