péntek, augusztus 29, 2008

Hagyjuk már békén a falusiakat!

Olvasom Tihi blogján a Legszebb lány a faluban-kezdeményezés üdvözlését, és a manna.ro-n a nem kevésbé elragadtatott hozzászólásokat, és néprajzosoknak és szociológusoknak adott igen magvas tanácsokat. Itt azért álljunk meg egy szóra.

Szép, szép a kezdeményezés, a kivitelezést, a kérdések módját és megszövegezését, a faluval és az ott élőkkel szembeni előítéleteket talán most hagyjuk is, agyvérzést kapnék, ha végig merném venni gondolatban az egészet.

Maradjunk csak a célnál, mert az nem telejsen világos nekem. Nem lesz teljesen korrekt a bejegyzésem, mert főleg Tihi gondolataira reflektálnék és nem a készítőkre, de azért fussunk neki.

A falu, a kisebb közösségek tanulmányozásának (vö. menjünk közel a falusiakhoz) egy rendesen előkészített néprajzi vagy szoiológiai kutatásban mindig világos célja van, egyre innkább olyan, amit a gyakorlatban is lehet hasznosítani. Akár vidékfejlesztésnél, akár a sokat kárhoztatott (miért is?) hagyománőrzés és -ápolásnál, akár egy változásvizsgálat során. Ennek a kezdeményezésnek én még más célját eddig nem fedeztem fel, mint a szórakoztatást, ami nem baj, csak akkor ne próbáljunk meg emellé ideológiát gyártani, hanem mondjuk ki becsületesen, hogy szórakozni akarunk egy jót.

Rengeteg olyan falu van, ahol forgatócsoport még nem járt. Igaz. De mivel egy falu életének normális folyásához a forgatócsoport nem feltétlenül szükséges, ez talán nem is olyan nagy veszteség nekik. Ne csináljunk már bazári majmot az emberekből!

Bajom van továbbá azzal is, hogy vannak közösségek, ahol a lakosok a saját kis bezárt világukban élnek. A mi világunk is saját kis bezárt, én is abban élek, legalábbis sok mindneki más szemszögéből. Kicsit azért vegyünk vissza abból a meggyőződésünkből, hogy a mi világunk a moder, nyitott, hiperszuper cuccokkal jobb és hogy a falunak is ez a fejlődési útja, illetve az egyetlen üdvözülési módja. Anélkül, hogy belecsúsznék a falusi életforma és közösség idealizálásának csapdájába, annyira azért felhívnám a figyelmet, hogy nem lehet a mi saját értékpreferenciáinkat rávetítetni egy másik közösségre (amit egyébként Tihi is leír, csak a bejegyzése végére elfelejt), mert akkor már holnap csomagolhatnánk és mehetnénk nagyon távoli vidékekre modern misszionáriusoknak.

A másik: miért kellene levetkőzze bárki is, külső erő hatására a beléje nevelelt gátlást? Ha eléd odatolnak egy kamerát, és felszólítanak, hogy tessék meztelenre vetkőzni, akkor újjongva fogadod? Néprajzosként égnek áll a hajam, ha arra gondolok, hogy mi lett volna a kutatásaimmal, ha megpróbálom provokálni a beszélgetőtársakat.

A kezdeményezés magva, az ötlet jó, kérdezzük meg az embereket, hogy mit gondolnak bizonyos témákról, de mielőtt nekiszaladunk, próbáljunk ennek valamiféle szakmai keretet adni, mert így nagyon magáértvaló a munkánk.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bocs, de ez a piros háttér borzalmas:(

Unknown írta...

Egyetertek :) Tan meg annyit hozzafuzve, hogy lassan mar kezd hanyingerem lenni ezektol a Tihi-tipusu reformerektol, akik nemhogy azt a kulturat nem ismerik rendesen, amit meg akarnak valtoztatni, de azt se igazan, amive valtoztatni akarjak.

Ui. Neha kulonfele hivatalokban idos embereket latok szamukra erthetetlen roman nyelvu nyomtatvanyokkal kinlodni. Az, hogy nekik hogyan lehetne intezmenyesen segiteni (elerni, hogy kifuggesszenek egy ketnyelvu tipusnyomtatvanyt pl), senkinek eszebe se jut, de az eloiteleteikkel barki szivesen megmerkozik. Annak a demokracianak a neveben, amely ertelmeben akar csadorban is jarhatsz, ha valamiert azt szeretned.

Névtelen írta...

@zandro: szerintem se száz százalékos, keresem a jobb megoldást, csak még nem találom :)

@szekler kedves, én is hasonló gyakorlati megoldásokkal képzelném el a modernizációt és a demokráciát.

Névtelen írta...

A falu, a kisebb közösségek tanulmányozásának (vö. menjünk közel a falusiakhoz) egy rendesen előkészített néprajzi vagy szociológiai kutatásban mindig világos célja van, egyre inkább olyan, amit a gyakorlatban is lehet hasznosítani.

Ezek a fránya dogmák! Még az egyetemi év alatt indoktrinálnak vele, aztán szakemberként nehezen szabadulsz tőlük... Tényleg olyan biztos vagy a fenti kijelentésedben?

(...) a sokat kárhoztatott (miért is?) hagyományőrzés és -ápolásnál (...)

A transindex közhelyszótára frappáns választ ad a miértisre:
„hagyomány ápolása [politikai klisé] – Ha a hagyomány életképes nem szorul ápolásra, ha nem életképes, akkor meg felesleges ápolni. Vagyis a kifejezés egy felesleges tevékenységet ragad meg, a romániai magyar önsajnáló életvitel gyöngyszeméről van szó”

a kezdeményezésnek én még más célját eddig nem fedeztem fel, mint a szórakoztatást

Csúf szó ez a szórakoztatás, pedig pl. még egy vérsznobot is zavarba lehet hozni azzal a kérdéssel, hogy akkor az igényes művészet végülis szórakoztatás-e vagy nem (a helyes válasz többnyire: IS). De komolyabbra véve a szót, olyan értelmezésben nem látsz fantáziát, hogy az inkriminált sorozat különösebb szakmai igényesség nélkül, de szórakoztatóan – esetenként önironikus formában – meghökkentő gondolati csavarokra, szemléletkülönbségekre, a két világ öszevetésének komikusabb (és igen, az ezek mögött meghúzódó komolyabb, problémásabb) oldalaira hívja fel a figyelmet? Ne vicceljünk már, sok néprajzos szak-, sőt doktori dolgozat ennél kevesebbel is beéri.

annyira azért felhívnám a figyelmet, hogy nem lehet a mi saját értékpreferenciáinkat rávetítetni egy másik közösségre

Tetszetős közhely; kár, hogy időnként vérre megy, főleg, mikor az értékek ütközése már túllépi az elmélet kényelmes burkát és teszem azt arab nők megkövezésében materializálódik. Ez a veszély természetesen nem fenyegeti jelen témánk érintettjeit, de azért vigyázni kellene az ilyen hangzatos mondatokkal.

Néprajzosként égnek áll a hajam, ha arra gondolok, hogy mi lett volna a kutatásaimmal, ha megpróbálom provokálni a beszélgetőtársakat.

Nem kis mentségként szolgálhat az a tény, hogy a kezdeményezők semmiféle, szó szoros értelmében vett tudományos kutatási szándékot nem jeleztek.

A kezdeményezés magva, az ötlet jó, kérdezzük meg az embereket, hogy mit gondolnak bizonyos témákról, de mielőtt nekiszaladunk, próbáljunk ennek valamiféle szakmai keretet adni, mert így nagyon magáértvaló a munkánk.

Bár a szakmai keretet én nem tartom elengedhetetlennek, hiszen bevallottan nem professzionális néprajzi kutatásról van szó, némi átgondoltság és koncepció valóban szükséges. A sorozat következő részeinél remélhetőleg a fenti két kellék is határozottabban fogja éreztetni magát.

Üdv,
Kesztió

M! írta...

1.
Tényleg. Legalábbis szeretném hinni, hogy amit láttam kicsiben a témában az kezd általánossá válni. Persze tudok mondani önmagáért vett kutatást, de remélem, hogy ebből van egyre kevesebb. Attól a gondolattól szakemberként sem szeretnék megszabadulni, hogy mások hasznára és nem csak a saját örömömre végzek kutatásokat (pláne, ha mások pénzén, de ez a gondolat messze vinne). Tényleg azt gondolom, hogy a társadalomtudományi kutatásoknak kell legyen valamilyen gyakorlati céljuk és hasznosíthatóságuk, például a vidékfejlesztésben.

2.
Ha a néptáncra, táncházmozgalomra gondolok és az ezek nyomán létrejövő falusi néptánceggyüttesekre, akkor bármilyen frappáns is a transindexes kijelentés, nem tudok vele egyetérteni. Jelenleg hagyományápolás és –őrzés címén nagyon sok falusi tánccsoport működik, gyerekek és fiatalok tanulják újra meg a táncokat, fellépésekre járnak, világot látnak. Pedig ez nem egy életképes hagyomány, diszkókban és bálokon elég ritka a csárdás.

3.
Azt nem gondolom, hogy csúf szó a szórakoztatás, csak nem mindenki ugyanazt érti alatta (de egyébként nem is ezzel volt bajom a megjegyzésben – nem baj, ha szórakoztatni akar, csak ezt vállalni kell, hogy ennyi fiúk, és nem több – és még egyszer mondom, a melléköltött ideológiáért természetesen nem a készítők a felelősek). Nem tartom magam vérsznobnak, de nem hoz zavarba a kérdés, hogy az igényes művészet szórakoztatás-e: igen, van, aki így szórakozik.
Látok fantáziát az általad leírtakban, csak egyelőre ezek nem valósultak meg.

4.
Értelmezzük ezt a mondatomat a szövegen belül és ne tágítsuk a végtelenségig, mert akkor mondhatnám azt is, hogy a diktatúra különben egy jó dolog, csak mi még nem látjuk az értelmét.

5.
Ezzel nincs is semmi bajom. A bejegyzés alapvetően nem azért született, mert valaki kitalálta ezt a sorozatot. Az nem tetszett, ahogyan ebbe más megpróbált belemagyarázni mindenféle krisztusi, szem kinyitó, hurrá hangulatot.

6.
Úgy legyen. :)