vasárnap, április 19, 2020

Átalakuló táplálkozásunk (aka egyre többet eszünk)

Van az a mém, hogy az jöhet majd ki a vészhelyzet végén a karanténból, aki kifér az ajtón. Lehet, hogy én egy darabig még itt maradok a lakásban. Mindig is szerettem főzni, de nem főztem minden nap. Hétköznapokon ragaszkodtam a közös reggelihez, látni akartam, hogy a gyerekek mit és mennyit esznek, biztosítani szerettem volna, hogy változatosan étkeznek. 
Amikor én voltam gyerek, nem volt a suliban evés, reggel ettünk otthon, majd délután megint otthon, ebédeltünk. Anya egyik leggyakrabban elhangzó mondata az volt, hogy reggelizni márpedig kell. Úgy tűnik, olyan mélyen gyökerezik ez bennem, hogy nem bírom elengedni, pedig az oviban is van reggeli, ha 9 előtt beérünk, és a suliban is van, valamikor az első óra után. De akkor is enni kell itthon. Szóval, a reggeli közös, kis beszélgetés, tea mindig, mellé időnként meleg kaja, tojás, virsli, esetleg müzli. Aztán nap közben mindenki evett ott, ahol volt: suliban, oviban, munkahelyen. Ha könnyebb napon volt, és kedvem is volt hozzá, és a gyerekek is eljátszottak, akkor gyakran volt meleg vacsora: egytálételek, vagy valamilyen leves, de nem kényszerből, tényleg, csak ha volt kedvem.

Na, a mostani helyzetben nem kedv kérdése a dolog. Ülünk itthon hárman egész nap (P. jár dolgozni), és ha enni akarunk, akkor főzni kell. Az viszonylag gyorsan kiderült, hogy a legjobban akkor sikerül a nap, ha nem kell ezzel foglalkozni délelőtt, így többnyire előző este csinálok egy nagy levest, esetleg valami pörköltszerűt és akkor nyugodtan tanulunk, dolgozunk másnap délelőtt. De kezdtem kutatni az emlékezetemben, hogy milyen kajákat lehet gyorsan, de frissen megcsinálni.
Így most a zacskós leves (hamar megvan, de nem akarom többször, mint egyszer egy héten) mellett ilyeneket eszünk:
- túrósgombós
- grízes tészta (itt mondják így, nálunk otthon grízes laska)
- bundás alma
- juhtúrós nokedli
- spenótos nokedli (ebből J. akkora mennyiségeket eszik, mint egy kaszás)
- rákocskák (ez F. kedvence, de P. utálja)
- bolognai spagetti (üveges szósszal)
- diós / mákos laska
- spenótfőzelék, tökfőzelék (van még a fagyasztóban eltéve)
- borsófőzelék sült virslivel
- fasírt (bár ezt jobb megcsinálni előtte este).

A laskafélékkel annyi a baj csak, hogy gyorsan telítenek, de 1-2 óra múlva újra mindenki éhes, úgyhogy ebből nagy adagot csinálok és van egy második ebéd is, az első után 1-2 órával.
A táplálkozásunkba minden héten becsúszik egy KFC rendelés, vagy egy pizzarendelés. Nem is annyira a kényszer miatt, hanem mert szeretjük, és kis mennyiségben elmegy.

Húsvét 4 napjában szinte végig a konyhában voltam. Itt azért valami jobbat szerettem volna, táplálóbbat meg mégis, valami ünnepit. Az volt a módszerem, hogy szerdán (!) leültem és végiggondoltam a menüt. Rászántam 30 percet, leírtam, pontosan melyik nap mi lesz az ebéd, majd kiírtam az összes hozzávalót, listákat csináltam, hozzávettem a gyümölcsöt, tejet, kenyeret, meg a reggeli/vacsora kellékeit és csütörtök délelőtt P. mindent meghozott. 
  

Csütörtökön megcsináltam a pénteki kajákat, pénteken a szombatit és a sós süteményt, szombaton kalácsot sütöttünk, meg méteres tortát, meg a vasárnapi ebédet. Így vasárnap nem főztünk, és mivel maradt mindenből egy kicsi, hétfőn sem. 

De eszünk. Folyamatosan. Reggel rendesen, lehetőleg együtt. Délelőtt gyümölcs, majd egy normális ebéd, délután megint gyümölcs vagy keksz, és vacsora szigorúan együtt, beszélgetve. Lehet tippelni, hogy mennyit híztam, még úgy is, hogy F-el azért néha én is megcsinálom a tornaóra feladatait.
Tegnap ez volt a reggeli (mondjuk, szombat volt, így volt idő kényelmesen előkészíteni, ülni mellette sokat, és az ebéd is későre lett meg, kellett addig a muníció).

Szóval én elkezdtem készülni a karantén végére, muszáj elkezdeni tornázni, ha tudok, megyek majd futni is, mert így a valódi katasztrófa egy eléggé nem várt helyről fog elérni, ha végre vége ennek az egésznek.

Ez a gyerek egyik könyvében volt, Tündérmuffin, kipróbáltuk, mert volt rá idő és kedv :)



Nincsenek megjegyzések: