amikor kinyitom a szemem, Franci ott szuszog mellettem, látom a telefonon, hogy még van fél óra kelésig, majd megint kinyitom a szemem és látom, hogy már el is késtünk a babaúszásról, inkább akkor aludjunk még egy kicsit. Ekkor dönt úgy Franci, hogy akkor végérvényesen ennyi volt az éjszaka, keljünk fel vidáman mindannyian. Ott gagyarászik köztünk a nagy ágyon, látom, hogy P. is csak még öt percért imádkozik, a gyerek azonban széles és végtelenül kaján mosollyal közli, hogy apapappppaaaabbbbbaaabbbb, ami az ő népének nyelvén annyit tesz, hogy egy frászt!
Felkelünk, a napirend szerint tisztába tevés, ezzel egyidejűleg a gyerek kivakarása a cuccból, öltözés. Berakok egy adag ruhát, megcsinálom a teámat, rántottát, ekkor már kiabál a helytartóm odabentről, úgyhogy ő a nagy ágyon, én a gép előtt töltöm a következő 10-15 percet. Írok Nellinek, hogy akkor megyünk-e sétálni, írja, hogy 11 körül. A gyerek 10-kor természetesen bealszik, király, mert ez ugyan nem hosszú alvás, de arra elég, hogy elkéssünk. Írok is, legyen később. Náluk is gondok vannak, legyen 12.
Fél tizenkettőkor elkezdünk készülődni. Gyakorlat nélküli anyu nem számol bele két dolgot a time menedzsmentbe: ad 1. a tegnapi kisördögök, akik megszállták a gyereket, pont a készülődés pillanatára időzítették a délelőtti zsúrt, így Francit nem lehet letenni üvöltés nélkül. Nem baj, bal kezemben a gyerek, jobb kezemben a babakocsi alkatrészei, háromszor fordulok, mire minden lent van. Ad 2: tél van, a gyerek felöltöztetése egy kicsit több, mint az adok rá egy bodyt. A pelenkázástól a kapun való kilépésig eltelik 25, üvöltésekkel és leizzadással tarkított perc, a fülbevalót már csak a kapu előtt tudom betenni a fülembe, de sebaj, elindulunk, hogy találkozzunk Nellivel.
Felkelünk, a napirend szerint tisztába tevés, ezzel egyidejűleg a gyerek kivakarása a cuccból, öltözés. Berakok egy adag ruhát, megcsinálom a teámat, rántottát, ekkor már kiabál a helytartóm odabentről, úgyhogy ő a nagy ágyon, én a gép előtt töltöm a következő 10-15 percet. Írok Nellinek, hogy akkor megyünk-e sétálni, írja, hogy 11 körül. A gyerek 10-kor természetesen bealszik, király, mert ez ugyan nem hosszú alvás, de arra elég, hogy elkéssünk. Írok is, legyen később. Náluk is gondok vannak, legyen 12.
Fél tizenkettőkor elkezdünk készülődni. Gyakorlat nélküli anyu nem számol bele két dolgot a time menedzsmentbe: ad 1. a tegnapi kisördögök, akik megszállták a gyereket, pont a készülődés pillanatára időzítették a délelőtti zsúrt, így Francit nem lehet letenni üvöltés nélkül. Nem baj, bal kezemben a gyerek, jobb kezemben a babakocsi alkatrészei, háromszor fordulok, mire minden lent van. Ad 2: tél van, a gyerek felöltöztetése egy kicsit több, mint az adok rá egy bodyt. A pelenkázástól a kapun való kilépésig eltelik 25, üvöltésekkel és leizzadással tarkított perc, a fülbevalót már csak a kapu előtt tudom betenni a fülembe, de sebaj, elindulunk, hogy találkozzunk Nellivel.
3 megjegyzés:
Es milyen irigylesre melto, hogy mar reggel van, amikor kiabál ;) Isten éltesse Francit feledik szülinapján! Pusziljuk Alízzal együtt :)
Köszönöm a Fanci nevében is!
A helyzet nem ennyire vidám, újabban ébred éjjel, sokszor :( Pedig már átaludta az éjszakát, most meg felkel egykor, négykor, aztán óránként. Kicsit kétségbeestem...
Ó jaj, az nem jó, én átérzem :S Ezexerint a hazaérkezésetek napja mégis csak átmeneti volt... Reméljük nem a fogas mizériába caap bele! Vagy kevés a tejcsi és pótolni kéne!
Megjegyzés küldése