Sultanus kérdezi, 2007-ben melyik volt az öt általam legjobbnak tartott könyv.
Szívesen mondanám azt, hogy ez a legjobb öt könyv, amit 2007-ben olvastam, csak nem vagyok benne teljesen biztos, hogy így van. Inkább azt mondom, ezekre emlékszem, szerintem 2007 második feléből.
1. Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül Noran, Budapest, 2007.
Ajándékba kaptam, és azt szeretem benne, hogy úgy ír a rendszerváltás előtti kommunista Romániáról, hogy elkerüli az ordas közhelyeket, az Erdély-toposz nagy buktatóit (gyógyszerhiány, élelmiszerhiány, securitate stb.) hogy elhiszem, hogy gyerekszemmel valóban ilyen lehetett az átkos, hogy szórakoztat, és nagyon elgondolkodtat.
2. Békés Pál: Csikágó – gangregény Palatinus Kiadó, Budapest, 2006.
A századforduló Budapestjére visz vissza, a VII. kerültebe (ahol lakunk) és megteremti a környék jellegzetes figuráit. A novellák, írások hasonlítanak Mikszáth Tót atyafiak című könyvére, mert a szereplők átjárnak bennük, mégis külön történetként is megállják a helyüket. Tragédiák, szerelmek, front, háború, idegenek, elvándorlás – ezek a kötet hívószavai, de mégsem ponyva.
3. Moldova György: Bűn az élet Magvető Kiadó, Budapest, 1988.
A rendőrségről, bűnügyekről, módszerekről, tágabban a rendszerváltás előtti magyar társadalomról (is) szól a szociográfia. Nem mindig teljesen objektív a kérdező, és időnként eszünkbe jut, hogy ezek nem a mai állapotok, de izgalmas könyv.
4. Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
Nem szakirodalom, legalábbis már nem így szerepel a tudatomban (amikor kellett volna, akkor még nem volt kész ez a reprint, az eredetit meg nem értem el). Élvezetes, érdekes, tanulságos, szigorúan szemezgetve érdemes olvasni, mert egyben nagyon tömény.
5. Polcz Alaine: Asszony a fronton Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005.
Tetszett, bár én nem istenítem annyira, mint itt most szokás, mert nyelvileg és egyáltalán szerkesztésileg lehetett volna mit dolgozni rajta, de téma újszerűségét és őszinteségét nem lehet elvitatni tőle. Borzongató női sors, erőszak, naivitás, betegség, élni akarás, félelmek.
Később megtudtam, hogy a család rövidesen elköltözik. Telefonáltam, füleltem: a szám, a nevek, - vártam a sípszót. Helyette rövid mondat következett, épp olyan tagoltan és mereven: - Na, most már ne hülyéskedj Palika.