Ügyfélszolgálaton dolgozni vagy ezzel is foglalkozni olyan, mintha belesnél az ablakon, amire nem tettek függönyt. A hallgatóink egyike másika meglepően nyitott és bőbeszédű és olyasmiket is elmond, amihez egyrészt semmi közöm, másrészt meg nem érdekel.
Néhány típus
A mami
Legalább hatvan éves, ápolt, mosolygós; túl van már a gyereken, nagyrészt már az unokát is felnevelte, nem okvetlen özvegy, de az sem ritka. Tényleg nagymamiként viselkedik, épp csak arra nem ragadtatja magát, hogy képzés előtt odajöjjön és megcsipkedje az arcomat.
Az anyuka
Fiatal (harminc alatt), legalább három kisgyereke van otthon, évek óta nem szánt magára egy fél napnyi időt, úgyhogy ő az, aki szombatonként a legjobban öltözött a társaságból, kínosan ügyel rá, hogy kétszer ne vegye fel ugyanazt a ruhát, ha a tanfolyamra jön. A haja és az illata mindig kifogástalan, mindig minden papírt időben lead, kitölt, aláír, elküld, reagál a körlevelekre, megköszöni a figyelmet. Csak sajnos általában látszik rajta, hogy aludni még most se nagyon jut ideje.
Az egyetemista
Ő már tanulta mindezt az egyetemen, az oktatóink fele különben is a tanára, személyes viszonyban van vele, olyan szavakat mormol a decens háziasszonykák fülébe, hogy dekonstrukció, a szerző halála, narratíva, elbeszélői magatartás. Soha semmit nem ad le idejében, de kifogások és magyarázkodás tekintetében a csapat legkreatívabb tagja.
Az alkoholista
Ő a dolog gyakorlati részénél kezdi az írás mesterségét, már kezdésnél lehet tudni, hogy vagy az estéje végződött vagy a reggele kezdődött konyakkal (néha borral). Előzékeny, lassan és tagoltan beszél, mintha legfőbb gondja nem is a közlés, hanem az egyensúly megtartása lenne. Szívesebben jön be az irodába a papírjaiért, nem szereti a postát és sajnos emailje sincs.
A hízelgős
(mély szívfájdalmamra) egy nem túl népes csoport tagja. Ő az, aki az első körben áll, ha valamilyen technikai információt közlök a tömeggel, másnapra már teljesíti is. Felhív egy igazolás miatt, és közben nem győzi csodálni a munkám, a kitartásom, a kedvességem. Szeretem ezt a fajtát látni először a képzési napok reggelén, amikor félholtan beesek a terembe, mert soha nem mulasztja el megjegyezni, hogy szép a ruhám, a hajam, a szemem, a mosolyom.
A mesélős
Akad a hallgatók között is, de leginkább mégiscsak az érdeklődőkre jellemző magatartás, hiszen ismeretlenül jobban megy a kitárulkozás. Miket tudok meg egy-egy telefonhívásból? Például, hogy elvált feleség fizeti be volt házastársát a képzésre, aki egyébként iszik, de jó fiú azért, csak élni nem lehet vele. Amikor elváltak és anyu elköltözött a gyerekkel, aput kirúgták a munkahelyéről, a lakásban elszaporodtak a kártevők, a barátai otthagyták … és a nő most abban reménykedik, hogy hátha így lesznek hasonló érdeklődésű barátai a fickónak és nem lesz olyan árva szegénykém – és mindezt öt perc alatt ledarálta nekem. Ja, és nyilván a volt feleség fizeti a képzést, számlát meg ilyeneket neki küldjek.
Volt egy nő, aki tizenhét éves fiát hozta el az első alkalomra, odahozta nekem, bemutatta, elmondta, hogy hol fog ülni végig a fia, mire figyeljek, hogy szégyenlős, de szeretne barátokat, főleg verseket ír, ne ijedjek meg, hogy mindig feketében jár és derékig érő fekete hosszú haja van, csak védekezés, majd meglátom, milyen jól megleszünk.
folyt.köv.
