Réka kérdezi, hogy mi volna, ha lenne szexblogom. Valószínűleg azt jelentené, hogy nem vagyok olyan szemérmes, mint amilyen pedig de.
Valószínűleg leírnám, hogy milyen volt az első, ami meghatározott aztán majdnem mindent; leírnám, mire (voltak) jók az egy estés-hajnalos mesék, hogyan hoztak és vittek ezek barátokat; milyen érzés szeretőnek lenni úgy, hogy tudod, akivel rendszeresen és kellemesen, az csak ennyit és téged nem; milyen, amikor már nem te, csak a megszokás bújik ágyba minden este; milyen, amikor gondjaid vannak és nem megy semmi; hogy a legizgalmasabb helyszínek (és időpontok) mit javíthatnak (vagy ronthatnak el) egy kapcsolatban. Leírnám, hogy mivel minden partner tökéletesen új és az előzőekhez képest más, ezért hányféle önmagamat ismerem e tekintetben. Elmondanám, hogy mit gondolok a szexuális segédeszközökről, vagy arról a közösségről, amelyikről J. beszélt tegnap este (fetisiszta bulik, kellékek, ruhák, részvevők, melegek és heterók).
Beszámolnék róla, hogy mit ír Sade márki az emlékirataiban, vagy a Justineben; vagy, hogy Szilágyi Gyula könyveiben (Tiszántúli Emanuelle és Nagyvárosi Emanuelle) hányszor találtam olyan elemzést vagy interjúrészletet, amelyik kiváltotta az „aha” élményt belőlem; hogy mitől tud egy egyszerű, egy oldalas mese izgató lenni.
De azt hiszem, a fentiek kifejtéséhez se indíttatásom, se bátorságom nincs, így a népmesei fordulattal élve oldom meg a kérdést: hoztam is, meg nem is.
Hátha azonban Rékuc, Felméri, Könyvbagoly és Sultanus Beatus többet írnak arról, amiről nem is.
2 megjegyzés:
Köszi, hát amint láthatod/láthattad, én is köntörfalat húztam magam köré! És egy nagy tanulsága mégis volt a körkérdésnek: a nagy pofám ellenére én is piszok szemérmes vagyok. De kösz a fölkérést!
Szia Nagyem :)
elnézést a késői reakcióért, de csak most fedeztem fel a kérést. Mivel nem nagyon tudnék a témához szólni, csak így itt egy kommentben írom meg, hogy hát igen, nem vagyok én túl tanulságos ember ilyen szempontból :)
Megjegyzés küldése