A képek is beszédesek, de azért következzen egy kis mérleg.
A legek legje: a búvárkodás, csóringer kis piaci szemüveggel és úszóval, de régen történt már velem ennyire jó dolog.
A csalódás: a tengeri herkentyűs spagetti a kempingben, Zigovosceben, ami jó ötletnek tűnt, de nem hasonlított a budapesti Pink Cadillacbeli névrokonához, így egy darabig semmilyen tengeri eredtű kütyüt nem akarok látni vagy szagolni.
Könyvek: Nyerges András: Voltomiglan és Hesse Narziss és Goldmundja.
Az egzotikum: a boszniai Mostar, az újjáépült híddal, és azzal, hogy megint csak áldani tudom a 2004-es törökországi két hetet, azokat az emlékeket hozta vissza.
A döbbenet: mindkettő a horvát kempingekben ért. Az elsőben nem beszéltek angolul, így egy kicsit nehezen verekedtük ki magunknak az extra kilátást a low budget árért (hiába, az otthoni rutin nem múlik el nyomtalanul; ugyanakkor a második kempingben ilyen gond nem volt, lelkiismeretfurdalás nélkül foglaltunk el a sátrunkkal egy first line helyet a másodvonalbeli árért). A másik dolog, amit a mi tengerpartunkon sem lenne rossz megoldani, az a vizesblokkok (tusoló és vécé) példás felújítása és rendben tartása. Tiszta, kényelmes, tágas.
Amit nagyon a szívembe zártam: Sibenik, Trogir és Split óvárosa. Kicsit olyan, mint Segesvár, csak sokkal nagyobb, sejtelmesebb és forgalmasabb.
Amit mi soha nem érünk el: azok a jachtok, amik fentebb említett városok kikötőiben vesztegeltek. Én még soha nem láttam előben olyan luxust, mint amit a Sibenikben pihenő, a mi moteleink méretét felülmúló, úszó, afrikai otthon jelent. Barátságosan kergette apuka a fiát a három emeleten, a kikötő turistáinak nem kis örömére.
A kedvenc ital: körtelikőr. Nem tudom, hogy látott-e körtét, de a magunkkal hozott üveg tartalma vészesen fogy.
A nagy megelepetés: horvát oldalon, a határtól 20 km-re megállt az autó. Elindult, majd 19 km múlva megint megállt. Áttoltuk. (toltam én már Daciát nemcsak határon, de a szlovéniai Lendva főutcáján is, hát ez a Skoda se fogott ki rajtunk). Utolsó utáni esténket egy benzinkúton töltöttük, mert a kaposvári autóvillamosságiak is Horvátországban nyaraltak, és vasárnap délután az ördög se akart ránézni az autónkra.
Ja, és a nagy tapasztalat: időjárásjelentésnek hinni - csak gyomorgörcs feleslegesen. Amikor elindultunk, bekalkuláltunk három esős és hideg napot, ehhez alig győztük venni a Janát a 30 fok feletti hőség miatt.
A legek legje: a búvárkodás, csóringer kis piaci szemüveggel és úszóval, de régen történt már velem ennyire jó dolog.
A csalódás: a tengeri herkentyűs spagetti a kempingben, Zigovosceben, ami jó ötletnek tűnt, de nem hasonlított a budapesti Pink Cadillacbeli névrokonához, így egy darabig semmilyen tengeri eredtű kütyüt nem akarok látni vagy szagolni.
Könyvek: Nyerges András: Voltomiglan és Hesse Narziss és Goldmundja.
Az egzotikum: a boszniai Mostar, az újjáépült híddal, és azzal, hogy megint csak áldani tudom a 2004-es törökországi két hetet, azokat az emlékeket hozta vissza.
A döbbenet: mindkettő a horvát kempingekben ért. Az elsőben nem beszéltek angolul, így egy kicsit nehezen verekedtük ki magunknak az extra kilátást a low budget árért (hiába, az otthoni rutin nem múlik el nyomtalanul; ugyanakkor a második kempingben ilyen gond nem volt, lelkiismeretfurdalás nélkül foglaltunk el a sátrunkkal egy first line helyet a másodvonalbeli árért). A másik dolog, amit a mi tengerpartunkon sem lenne rossz megoldani, az a vizesblokkok (tusoló és vécé) példás felújítása és rendben tartása. Tiszta, kényelmes, tágas.
Amit nagyon a szívembe zártam: Sibenik, Trogir és Split óvárosa. Kicsit olyan, mint Segesvár, csak sokkal nagyobb, sejtelmesebb és forgalmasabb.
Amit mi soha nem érünk el: azok a jachtok, amik fentebb említett városok kikötőiben vesztegeltek. Én még soha nem láttam előben olyan luxust, mint amit a Sibenikben pihenő, a mi moteleink méretét felülmúló, úszó, afrikai otthon jelent. Barátságosan kergette apuka a fiát a három emeleten, a kikötő turistáinak nem kis örömére.
A kedvenc ital: körtelikőr. Nem tudom, hogy látott-e körtét, de a magunkkal hozott üveg tartalma vészesen fogy.
A nagy megelepetés: horvát oldalon, a határtól 20 km-re megállt az autó. Elindult, majd 19 km múlva megint megállt. Áttoltuk. (toltam én már Daciát nemcsak határon, de a szlovéniai Lendva főutcáján is, hát ez a Skoda se fogott ki rajtunk). Utolsó utáni esténket egy benzinkúton töltöttük, mert a kaposvári autóvillamosságiak is Horvátországban nyaraltak, és vasárnap délután az ördög se akart ránézni az autónkra.
Ja, és a nagy tapasztalat: időjárásjelentésnek hinni - csak gyomorgörcs feleslegesen. Amikor elindultunk, bekalkuláltunk három esős és hideg napot, ehhez alig győztük venni a Janát a 30 fok feletti hőség miatt.
A Krka vízesés(ek), tavak: meleg és hihetetlen
Az új szerelem: búvárkodás: tengeri sünök, kagylók, kövek, fű
Skradin, a Krka Nemzeti Park mellett
A hajón, ami ugyan nem jacht, de legalább nem kellett gyalogolni visszafelé
sibeniki otthon
Reggeli látkép: first line for low budget
Ez nem photoshop!!! (csak hosszú záridő)
Mostar: az újjáépült híd (don't forget: 1993)
Mostar este
Az örök szerelem: a blokk (bárhová megyek, a blokkokat meg kell nézni, így Splitben is)
Közelebbről is
Stílus Splitben
Ez is Split
3 megjegyzés:
Tesóóó, szuper lehetett a vakációtok, remélem két hét múlva még több fotót is mutatsz! Puszi
három éve nem voltam hrvatskában, de most megkívántattad! a szladoled nagyon ízlett.
Én most voltam először és lenyűgözött.
Lehet, hogy tudnom kéne, de valahogy mégsem: mi az a szladoled?
Megjegyzés küldése