Az augusztusi, váradi Kárpát-medencei nyári egyetem témája az oktatás, lesz hétfőn egy kerekasztal-beszélgetés, ahol a felsőoktatás jelenlegi helyzetéről és lehetőségeiről fogunk közösen gondolkodni. Ezúton is köszönöm T.-nek, hogy nem feledkezett meg rólam, és meghívott, nagyon fontos volt ez nekem, sokminden miatt.
Készülök erre a beszélgetésre, ráadásul tegnapelőtt jöttek ki a ponthatárok ideát, hát eszembe jutott néhány dolog.
Ha belegondolok, hogy végzősként milyen kényelmes a központi felvételi és mennyi lehetősége van emberünknek kiválasztani a neki megfelelő szakot, akkor meghűl bennem a vér, hogy nálunk milyen esetleges az egész.
Pedig csak néhány olyan kérdés van, aminek a helyes megválaszolásával (vagy feltevésével) mindjárt kevesebben hagynák ott az egyetemet első éven (és ők járnak jobban), vagy szenvednének négy éven keresztül. Tudom, hogy utópisztikus azt gondolni, hogy mindenkinek sikerül a neki legjobban megfelelő szakot választani, bejutni és elvégezni, de legalább tendálhatna valamerre erre az egész felsőoktatás. Mert ez nem kisebbségi probléma, hanem bizony a román diákok se sokkal informáltabbak.
Mit kellene (legalább) tizenkettedik elején tudni ahhoz, hogy könnyebb legyen dönteni:
- mit fognak tanulni 4 év alatt az adott szakon (ehhez ugye kellene egy normális tanterv, ami fedi a valóságot, nem pedig félév eleján kideríteni, hogy az x nevű tárgy alatt y-t fog tartani valaki)
- mit lehet majd kezdeni a diplomával (karriertippek, sok-sok felmérés, hogy mások mit dolgoznak egyetem után, hányan maradnak a szakmájukban, a munkaerőpiac kb. mit vár el, legalább tendenciák szintjén; a Babesen amikor veszed ki a diplomádat kitöltetnek veled egy kérdőívet és tudtommal szociológusok választották ennek elemzését államviszga témául, csak az eredményt nem nagyon láttam)
- és VÉGÜL (ha már az előzőeket tudjuk): mi kell a felvételin, mennyi a tandíj (amit nem változtatnak meg évente), van-e ösztöndíj, bentlakás, stb.
- és ami tapasztalatom szerint a legjobban érdekli a végzősöket (és aminek egyébként nem sok értelme van): milyen médiával lehetett bejutni egy éve;
És a hab a tortán az lenne, ha mindez egy szép, tartalmas felvételi tájékoztató nap keretén belül még decemberben megvalósulhatna, és párosulna egy folyamatosan frissített adatbázissal, ami könnyen elérhető mindenki számára.
Csakhogy: ehhez nagyon sok pénz, sok (rendesen megfizetett) főállású alkalmazott kell és akarat; nemcsak civil, de politikai szinten is.
És akkor arról még szó sincs, hogy össze kellene kapcsolni a középiskolát az egyetemmel, hogy a lehetőségek és a képességek tudatában lehessen egyetemet (vagy szakmát!) választani.
Azt nem tudom, hogy miért olyan elrettentő egy jó szakma, miért akar mindenki egyetemet végzett lenni? Ha jó varrónőt, cipészt keresek, nincs, mert mindenki "tovább" tanul. Szakács, cukrász, asztalos, kőműves, ács - hova lett a becsületetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése