Mi, Őfelsége nagyem kommünikéje

Mi, Őfelsége nagyem, a következőket aggyuk szeretet (leendő) népünk tudattyára:

jelölésünk és megválasztásunk fennforgása esetén
- ígérlyük és fogadjuk, hoty el töröljük a mindenki életét meg keserítő hejesírást
- ígérlyük és fogadjuk, hoty az esti hiradókban kötelezövé teszük a parlamenti közvetítéseket szeretet népünk okkullására
- ígérlyük és fogaggyuk, hoty határokon túl rekedt tesvíreinkről szóló riportokban, filmekben, könyvekben és egyébekben kizárólag nádfedeles házikók, zöldellő hegyek és nyolcvanon felüli nénikék, tyúkok és egyéb házi állatok képei jelenhetnek csak majd meg
- igérlyük és fogaggyuk, hoty a cirkuszt és kenyeret minden kori hagyományainknak megfelelően továbbra is biztosítandjuk szeretet népünk számára
- ígérlyük és fogaggyuk, hogy szeretet népünket havonkinti levelekben tájékoztattyuk ügyeinknek állásárul
- nyomatékosan ígérlyük és fogaggyuk, hoty mindazok számára, kik törvényeinket be nem tartandják méretes pofonokat hejezünk kilátásba enkezünk általl

Kormányunk tagjai közé meghívjuk (a nepotizmus jegyében) Rékucot, bámészkodó társunkat, Tivadart, politikai ügyeink és komunikációnk nagy ismerőjét, Tempetőfi kolégánkat. Aggyák elő (a lopott holmi helyett*) programjukat, oszt ha jobb mint a milyenk, akár még miniszterelnök is lehet belőlük, mi mindigis készek voltunk a kompromiszumra.
Levélben aggyák szeretet népünk tudattyára, hoty mijért lennének jó és igasságos vezetői országunknak.

Dada államtanácsosunknak köszönjük a tömör és pontos programot.

*ez nekem is fájt

Akkor lenne igazán nagy baj, ha igaz volna

Legendásan jó hangomat a mai naptól az afrikai ethno-pop zenét játszó Sabtenga zenekar első nagylemezén hallgathatja meg a nagyérdemű. A becsületes emberek országa iránti tiszteletből a maradandó értéket képviselő album a freedom and democracy címet kapta, kis kiegészítő alcímmel: but that can change.
Mottónk: cseppben a tenger, avagy sok kicsi sokra megy!

A lemez menedzsere dada, a promócióval a zenekar rékucot bízza meg, a következők szerint:

1. menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.

2. ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet, utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.

3. végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.

4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt.

Várom az eladási adatokat!

Filmszemle: szervezés és díjazottak

(itt tévedtem, úgyhogy kitöröltem az első bekezdést - ez a jó az internetben.)

A díjazottak listája mindenki számára elérhető.

Szervezési problémákból bőven akadt a pár nap alatt.
Egyszer: miért kell a dokumentumfilmeket szerdán, csütörtökön, főleg munkaidőben vetíteni? A szakmának szólank? Akkor miért kell sok millió forintért bérelni nekik helyszínt, miért nem jó a szakmának mondjuk egy kisebb mozi egy-két terme? A közönségnek szólnak? A közönség javarészt valamiféle munka tevékenységgel keresi meg többek között a mozijegyre valót is, szóval a szerda tizenegy óra nem túl jó választás. Dokumentumfilmek megtekintésére amúgy sincs túl sok lehetőség. Igazi kultúrsznobok a Dunán néha elcsíphetnek egyet-egyet, vagy elmehetnek egy spéci fesztiválra megnézni a felhozatalt, de akkor minek vetítik őket a szemlén. Értem én, hogy a dokumentumfilmesek nem akarnak külön szemlét, hiszen így sokkal kisebb közönséghez jutnak el, de így meg minek ott lenni?
Könnyen el tudnám képzelni, hogy egy mozi a következő hetekben leadja szépen sorban a dokukat, esténként, emberi időben. Vagy mondjuk a tévé.
A Duna ugyan szemezgetett az idén a kisjátékfilmekből, tavalyiakból és ideiekből, de miért kell a magyar film napjait a szemle idejére tenni, amikor a potenciális közönség amúgy is ott ül valamelyik moziban?
Szóval az van, hogy a szakmai szervezetek és egyéb kultúrmecénások adják a pénzt a dokumentumfilmekre, csak azzal nem foglalkozik senki, hogy mi lesz a kész termékkel. Minden kezdő marketinges, producer és szakbarbár tudja, hogy a termék előállítása még nagyon az első lépése egy értékesítései folyamatnak.
Nem vagyok a dokuk ellen. Sőt, minél többet, jobbat, érdekesebbet. De ne így, fiúk, ez így nem fair.

Másrészt: a program, a katalógus, az információk, a reklám. Hát, egy nagy nulla. Hivatalosan kedden indult a szemle (majd volt egy megnyitó csütörtökön), de katalógus valahogy csak szerda estére lett. Na, kedves állítsd össze a programodat a hétvégére pusztán a filmek címei alapján.
Miért nem lehet íratni egy egyszerű programot, amibe beikszelem szépen, hogy mely filmek érdekelnek, legkorábban hány órától érek rá, nem, nem akarok az Uránia mozi és a MOM között flangálni, mert se autóm, se kedvem az utazáshoz - megnyomom az entert és a program elkészíti az egyéni programtervemet, ahol egy-két kattintással meg is vehetem online a jegyemet, ki is nyomtathatom csinos kis excelben az időpontokat és egyebeket. Asszem, a XXI. században ez nem olyan nagy kérés.

Harmadrészt: csapnivaló technika és szervezés. Rossz képminőség, fülsüketítő hangosítás, kongó Kongresszusi Központ, fél órás késések (off: kijöttünk egy kisjátékfilmes blokk utolsó filmje előtt, hogy elérjük a Vadlányt, majd fél órát álltunk a terem előtt, mert technikai átállás volt folyamatban... brrrr).

A helyszínre (MOM, KK) kár szót vesztegetni, úgy sz@r ahogy van.

A legszebb a tegnapi dunás interjú volt egy nagyon okos főmuftival, akinek hiába tett fel a szervezésre vonatkozó tényleg kínos kérdéseket a riporter, mintha agyalágyultaknak válaszolna: pökhendi volt, lekezelő, mellébeszélő, mintha politikus lenne, nem filmes szakember. De elgondolkodtam, hogy lehet hogy tényleg nem ő a hibás. Csak egyszerűen arról van szó, hogy nem kell azt hinni, mindenhez értünk. Aki a filmhez ért, az csináljon filmet, és ismerje fel, hogy a rendezvényszervezés egy szakma, vannak akik értenek hozzá, tessék áfás számla ellenében megbízni őket és akkor lehet a szakmai dolgokra figyelni, a puccparádéra és a vörös szőnyegre. Akkor lehet, hogy nem lámpalázas, az utcáról behívott kislányok olvasnák fel a felkonfot, hanem uram' bocsá szinisek vagy hasonlók.
A szemle két, öt perc késéssel érkező poénja:
Elsőként fogadják szeretettel a Hogy elérjek a napsütötte sivatagig című filmet (a cím helyesen: Hogy elérjek a napsütötte sávig (ha már Petri Györgyöt nem olvasunk, legalább a bevezető szöveget illene előtte))
Illetve: filmsál akció, adakozzunk a Borsod megyei Sajtókazán szegényei számára (a helység neve helyesen: Sajókazán) - pedig ezt minden filmvetítés előtt elmondta valaki...

Azért ne higgyétek, hogy csak mérgelődtem a szemle alatt, filmet is néztem, ha már.

Az én toplistám:

1. Mama (r. M. Tóth Géza)
2. Napszúrás (r. Horváth Lili)
3. Papírrepülők (r. Szabó Simon)
4. Alena utazása (r. Ujj Mészáros Károly)
5. Valami Amerika 2 (r. Herendi Gábor)

Még mielőtt felmerülne valakiben is az ellenkezője, láttunk nagyjátékfilmeket is. A következőket: Utolsó idők, Apaföld, Kaméleon, 1, Majdnem szűz (ezt mondjuk jó régen, ez tetszett), Vadlány - Boszorkánykör. A kisjátékfilmek (a listában szereplőkön kívül is) összességében nekem jobban tetszettek, bár ott is voltak egyenetlenségek.

A dokukat bepótolom majd, ha tudom, jövőre megint elmegyek, de azt hiszem, csak kisjátékfilmekre vagyok hajlandó beülni.

update: olvasom az indexen, hogy a díjak listája fél kilencig titkos volt, szóval a hőbörgés első része félig-meddig visszavonva. (update: törölve)